Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

geket eredményezett a kocsmáitatás. A tizedhez, az eladáshoz hasonlóan a kocsmáitatásból is számottevően alacsonyabb bevételek származtak Zichy I. Im­re senior 1746. évi és Zichy I. Ferenc 1783. esztendei halála idején. Az uradalom a különféle szeszes italokat az egyre inkább szaporodó számú uradalmi kocsmában értékesítette. Az 1686-1743 közötti időszakban 10, 1783­ban pedig 11 kocsmáról beszélhetünk az uradalom területén, de az uradalmi kocsmák száma nem lehetett kiemelkedően magas, ha az országos helyzethez viszonyítjuk, hiszen például a regéci uradalomban már 1701-ben is 11 kocsma működött. 425 (6. térkép) Az uradalom első kocsmája valószínűen Divényben állhatott, mivel már Ba­lassa III. Imre idején is működött a XVII. század közepén. A divényi kocsma egyben vendégfogadó és vámház is volt. 426 Az uradalom másik, régi múltra visszatekintő kocsmájának tarthatjuk a vámosfalvit, amely ugyancsak vendég­fogadóként és vámházként szerepelt a forrásokban. Az 1730-as évek elején az uradalomhoz visszakerült Balassagyarmaton a helyi kocsma a divényihez és a vámosfalvihoz hasonló feladatokat látott el. Az 1734. évi uradalmi alkalmazot­tak közé került még az említett kocsmárosokon kívül a fűrészi vendégfogadós kocsmáros, valamint a lónyabányai és az illési kocsmárosok. A továbbiakban újabb kocsmák jelentek meg az uradalom területén, 1738-ban Zsélyen, Zahorán és Szklabonyán, 1743-ban pedig Kisújfalun. A XVIII. század közepére tehát az uradalom 10 kocsmával rendelkezett. Az 1783. évi fizetett alkalmazottak között 13 kocsmárost soroltak föl az uradalom 11 kocsmájában. Divényben két kocs­máros szolgálta ki a vendégeket a század vége táján, egy-egy kocsma létesült azonban Divényorosziban, Lónyabányán, Terjénben, Abélován, Turicskán, Sza­latnyán, Bussán, Felsősztregován és Szklabonyán is. Ekkortájt Balassagyarma­ton egy vagy két kocsmáros élhetett, hiszen a felsorolásban szerepelt - egy tele­püléshez nem kötött, de a gyarmati kocsmáros után írt - kocsmáros is. 427 A század folyamán folyamatosan üzemelhettek a divényi és a balassagyar­mati kocsmák, amelyek alkalmazottainak száma kettőre emelkedett, ám meg­maradtak a szklabonyai és a lónyabányai kocsmák is. A XVIII. század első felé­ben működtek csupán a vámosfalvi, fűrészi, illési, zsélyi, zahorai, kisújfalusi kocsmák, amelyeknek a további sorsára, esetleges megszűnésére vonatkozó adattal nem rendelkezünk. A század végén nyitották meg kapuikat a divény­oroszi, terjéni, abélovai, turicskai, szalatnyai, bussai és felsősztregovai kocsmák, amelyeket a XVIII. század első felében még nem tudunk kimutatni. A divényi és a vámosfalvi kocsmárosok fizetése gyakorlatilag állandó, 25-25 forint volt, s csak 1743-ra emelték fel a járandóságukat 28 forintra. Az 1734-es év táján a forgalmazásba bekapcsolódó kocsmárosok közül a balassagyarmati kocsmáros fizetése (32-44 forint) meghaladta a divényi, vámosfalvi kocsmáro­sok illetményét. A két régi kocsma kocsmárosainak fizetéséhez hasonló volt a 42 5 Jármay-Bakács, 1930. 48. 426 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium 427 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom