Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

I. A Zichy földesurak és a divényi uradalom

csak fokozatosan tudtak az uradalom kötelékébe vonni. Az 1686. évi összeírás szerint az uradalomhoz az első és második tiszttartóságból összesen huszonhét település tartozott, ha nem számítjuk a teljesen elnéptelenedett, majd földesúri kegyből kuriális mezővárossá vált Divényt. Az 1728. évi összeírás szerint a divényi uradalom az első tiszttartóságból és Losonc kivételével a második tiszttartóságból, a negyedik tiszttartósághoz tartozó Terjénből, illetve a bérbe adott Guttából állt, bár az első tiszttartósághoz sorolt Podrecsány a XVIII. században már nem volt uradalmi település. Az uradalom 1736-ig kiegészült a losonci résszel, a harmadik tiszttartósággal - a Hont vármegyei Dacsolámot kivéve - és a negyedik tiszttartóság teljes egészével, az 1686. évi adománylevélben nem szereplő Divényhutta, Divényoroszi, Kisszklabonya, Rózsalehota és Szinóbánya is ekkor vált az uradalom gazdaságának szerves részévé, noha az utóbbi két település 1759-ig, illetve Kisszklabonya 1770-ig nevezhető csupán a Zichy-birtoktest részének. 1759-ig szintén kivált az uradalomból a második és a harmadik tiszttartóság két települése, Tótkelecsény és Kiszellő. Az 1770-1771-es évek és az 1812-es esztendő között a divényi központhoz került a Hont vármegyei Dacsolám és Csáb, valamint a Nógrád vármegyei Nándor is, miközben Bisztricska és Rónabánya megszűnt uradalmi település lenni. (2. térkép) A divényi uradalom a XVIII. században tehát Nógrád vármegyében, egy töredéke Hont vármegye Nógráddal közvetlenül határos részén terült el. A kezdetben huszonhét településből és településrészből álló uradalom 1728-ra harminchat, 1736-ban hatvanegy, 1759-1771 között ötvenhét, 1812-ben pedig már hetvenöt településen húzódva vált Nógrád vármegye legkiterjedtebb nagybirtokává.

9 (3. térkép) Noha az egykori divényi uradalom egy része még sokáig nem került a Zichyekhez, s a Balassa-örökösök is igyekeztek Balassa III. Imre egykori birtokát visszaszerezni, mégis elmondható, hogy a birtokszerző Zichy az 1686-os esztendőben végül elnyerte a dunántúli földjeitől távol eső hajdani Balassa-uradalmat. A donatio mixta révén adományként kapott és vásárolt divényi uradalom megszerzésével lezárult a XVII. századi birtokszerzési lehetőségeket igen eredményesen kihasználó Zichy I. István nagyléptékű birtokgyarapodása. Gróf Zichy I. István 1687. évi végrendelete az új szerzeményt hitbizománnyá, pontosabban a második házasságából született Ádám fia számára majorátussá alakította, ami Ádám fia, Károly utód nélküli halálát követően 1741-ben seniorátussá vált az alapító végakaratával összhangban, s a hitbizomány XX. századi feloszlásáig a Zichyek legidősebb férfi családtagja igazgatta a Divényhez tartozó birtokok ügyeit.

10 A hitbizomány célja a jelentős vagyon osztatlan és elidegeníthetetlen fenntartása volt a családban az egymást követő nemzedékek előre kijelölt tagjai szá9 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 9. Az 1686. évi összeírás; NML IV. 7. A. 2. Perceptoralia 1728.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759.; MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 184. No. 18. urbarialis conscriptio, 1812. io Zichy, 1943. 23. 14