Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

I. A Zichy földesurak és a divényi uradalom

zott birtokot terhelő 60 000 forintos követeléséről/ ha cserébe 10 000 forintot kap, vagy pedig neki adják a Sopron vármegyei, 20 630-24 556 forint értékű Darufalvát, mely utóbbit 1672-ben el is nyerte. Zichy azonban valójában sohasem tudott belenyugodni pénze nagy részének elvesztésébe, ami miatt 1683-ban bejelentette igényét a zólyomlipcsei jószágra vagy a birtok helyetti méltányos kárpótlásra. I. Lipót 1684-ben Zichy I. Istvánnak adta adományként érdemeire való tekintettel a divényi uradalmat 35 000 forint értékben a visszaválthatóság jogának fenntartásával. A Nógrád vármegyei uradalom és Darufalva együttes értéke tehát hozzávetőleg kárpótolta Zichy I. Istvánt az elvesztett zólyomlipcsei birtok zálogáért. Zichy 1686-ban 18 000 forintot fizetett ki a kincstárnak, amiért örökjogon megszerezte a divényi uradalmat úgy, hogy az uralkodó csak a család férfiágának kihalása után tartotta fenn a jogot a birtok visszaváltására. Az új birtokosnak ugyanekkor 16 600 forinttal kellett volna kárpótolnia a divényi uradalom egy részét birtokló Koháryakat. Koháry István és János familiárisaikkal ugyanis korábban Thököly Imre fogságába estek, kiváltásukért 10 000 dukátot fizettek. A Haditanács kárpótlásként 25 000 forint kifizetését javasolta a Koháryaknak, de csupán 16 600 forint értékű birtokrészt hasítottak ki számukra a divényi uradalomból. Zichy I. István a divényi uradalom megszerzéséhez is kölcsönt kényszerült felvenni, így 1680-1693 között, főleg azonban 1685-1687 táján 19 700 forint adóssága keletkezett, ami jobbára csak a kincstár kifizetését tette lehetővé.

7 A hitel tehát nem lehetett elegendő a Nógrád vármegyei birtok teljes megváltására, valószínűen emiatt maradt a Koháryak kezén a divényi uradalom egy része egészen az 1730-as évek elejéig.

8 (1. térkép) Az 1686-ban kelt császári adomány le vél szerint a divényi uradalom öt tiszttartóságból állt, amelyekhez nyolcvanöt település és több puszta tartozott. Az első tiszttartóság a Hont vármegyei Kolpakot nem számítva Nógrád vármegye Losonci és Füleki járásában terült el, a második tiszttartóság kizárólag a Losonciban, a harmadik a Losonci és Kékkői járásban, kivéve a Hont vármegyei Dacsolámot, a negyedik tiszttartóság a Kékkői és Szécsényi járásokban, Hont és Heves vármegyékben, az ötödik a Füleki, Szécsényi, Losonci járásokban, valamint Pest és Heves vármegyékben. Ám az ötödik tiszttartóság egésze, vagyis tizenhárom helység, illetve a negyedik tiszttartóság nyolc települése, továbbá az első tiszttartósághoz tartozó Kolpak és Sávoly válójában nem került a Zichy család kezelésébe a tárgyalt korszakban. Mindezek miatt a divényi uradalom a hitbizomány első száz esztendejében a Heves, Pest és részben Hont vármegyei részekkel, illetve a Nógrád vármegye déli felén lévő települések nagy részével valójában sohasem rendelkezett. (1.1. táblázat) A Zichyek Nógrád vármegyei birtoka azonban kezdetben még az említettekhez képest is kisebb volt, hiszen az adományozott települések közül néhányat 7 Bakács, 1965. 51-52.; Bakács, 1965. 1-6. sz. 7-10.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 175. No. 18. A divényi senioratus jogbiztosító oklevele, 1686. 8 Belitzky, 1977. 57.; Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV. 7. A. 2. Perceptoralia 1728.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736. 12