Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 1. Az uradalom népességének ipara - IV. 1. b. Az uradalmi népesség által űzött ipar

A faipar A divényi uradalom területén virágzó faipar alakult ki, amelyet a vármegye északi részének fában gazdag, ugyanakkor mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas vidékének adottságából fakadhatott. Már Bél Mátyás is megjegyezte, hogy az itteni szlovákok nem csupán a mezőgazdasági szempontból „holt időnek" számító télen, hanem egész esztendőben előállítottak faanyagot, zsindelyt, lécet és kocsit.

311 Az 1715. évi megyei összeírás szerint hordókészítés folyt Szinóbányán, és kerekeket készítettek Rónabányán.

312 Kerékgyártók éltek 1736 táján Divény, Alsóprébely, Divényoroszi területén, míg 1751-ben egy, 1759-ben két divényi kerékgyártót említettek. Fűrészesekről számoltak be 1736-1751 között Divényben és 1759-ben Divényen kívül Balassagyarmaton is. A Mária Terézia-féle úrbéri összeírás idején, vagyis 1770-1771 táján Málnapatakon deszkát, zsindelyt állítottak elő, míg Terjénben épületgerendákat. A mlágyóiak hordókat, kerekeket készítettek, a gergelyfalvaiak és a tamásiak hordókat, fából készült edényeket, gerendákat, a rónabányaiak, a turicskaiak kerekeket, hordókat, valamint a bisztricskaiak kerekeket, szekereket.

313 Vályi András idejében, vagyis a XVIII. század vége felé Málnapatakon deszkák, hordók és zsindelyek készültek az erdőkből kitermelt fákból. Számos kerékgyártó élt Bisztricskán, ahol hordókat, szekereket állítottak elő, valamint fát árultak.

314 Mocsáry Antal 1826. évi munkájában lejegyezte, hogy akkortájt a gergelyfalvaiak, a mlágyóiak és az alsóesztergályiak faedénykészítéssel, a bisztricskaiak hordók, kerekek létrehozásával foglalkoztak. Málnapatakon Mocsáry a deszka és a zsindely készítésének módjával, nehézségével találkozott, hiszen ott „ősszel és télen által a nagy meredek hegyekről, és fenyves erdőből lehozzák magok "és marháj ok" nagy veszedelmével a fenyő-fát egészen a" házaikhoz, és úgy hasogatnak sindelynek, vagy pedig elfűrészelik". Tosoncán a „lakosok többnyire bodnárok és kerékjavítók" voltak, a turicskaiak pedig maguk gyártottak kerekeket, szekereket.

315 Fényes Elek is hasonlókról számolt be 1847-ben, „fából mindenféle eszközöket, ti. hordókat, abroncsokat, kerekeket, taligákat, villákat, lapátokat, sajtárokat csinálnak", „a málnapatakiak, divényhuttaiak a szédítő mélységű bér ezekről lehordván a fenyőszállakat, zsindelyeket, léczeket, karókat, deszkákat készítenek."

316 Az uradalom területén 1660-ban már három fűrészmalom állt. A kotmanlehotai fűrészmalomból évente 1000 zsindely került Divény urához, míg a Fűrészin lévő fűrészmalomból 50 szál deszka. Vámosfalva fűrészmalmában metszették a deszkát azokból a tőkékből, amelyekkel minden egésztelkes jobbágy tartozott. Sárkány András molnárral 1655. június 24-én kötöttek megállapodást, aki síi Bél, 1735. 30. 312 NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1715. 313 MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások 314 Vályi, 1796-99.

1. köt. 219., II. köt., 568. 315 Mocsáry, 1982.T. köt. 109-178. 316 Fényes, 1847. 201. 121