Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 1. Az uradalom népességének ipara - IV. 1. b. Az uradalmi népesség által űzött ipar

Elsősorban a telkes jobbágyok, kisebb mértékben a házas zsellérek gazdaságában találtak üstöket, szinte kizáróan rájuk volt jellemző a pálinkafőzés. Az uradalom népessége valószínűen maga fogyaszthatta el az általa készített pálinkát, talán valamennyit értékesíthetett is belőle. A földesúr az uradalmi kocsmákba a saját pálinkafőzdéjében előállított pálinkát küldte, mégis kivételesen előfordult, hogy a balassagyarmatiaktól, divényiektől, illésiektől vagy lónyabányaiaktól vásárolt pálinkát árusították. A pálinkafőzéssel szemben kevesebb adattal szolgálnak a források az uradalom népességének serfőzéséről. Mindennek oka az is lehetett, hogy a sörfőzés kisebb jelentőséggel bírt a Zichy-birtok területén a pálinka előállításához képest. Az 1751. évi összeírás a korabeli uradalmi települések körülbelül harmadán, vagyis 19 településen említett közösségi használatban lévő sörfőzdéket, ezzel ellentétben nyolc esztendő múlva majdnem valamennyi településen fizettek a pálinkafőzés után. Először is magyarázhatjuk ezt azzal, hogy a XVII. század végétől a XVIII. század közepéig a Felvidéken a szeszes italok terén a sör jelentőségét a pálinka foglalta el.

305 Elterjedt volt az a nézet is, hogy a magyarok a bornak, a tótok a pálinkának, a németek pedig inkább a sörnek voltak kedvelői, amit igazolni látszik az uradalom lakosságának nagyobb arányú pálinkafőzése, hiszen itt jelentős szlovák, „tót" lakosság élt.

306 Zichy I. Károly és az őt követő senior, Zichy I. Imre szabályozása értelmében a nagylámi, felsősztregovai, dobrocsi, lónyabányai és divényi közösségi sörfőzésért az uradalom nem kért pénz, míg a többi település gazdái néhány forinttal tartoztak ezért. Vámosfalván a két földesúr alatt 4 forintról 8,5 forintra emelkedett a közösségi sörfőzde után várt összeg, míg a többi helység esetében a pénzkötelezettség nem állapítható meg pontosan, mivel azokat összevonták más regálébevételekkel, így történt ez Ludány, Lest, Nagylibercse, Turopolya, Szenna, Felső- és Alsótiszovnyik, Lentvora, Veres, Divényoroszi, Policsna, Abélova, valamint Tamási esetében. A kenyérsütés A pékek számának emelkedése döntően a balassagyarmati igények növekedéséhez volt köthető. A balassagyarmati kenyérsütőnek először 1734-ben kellett fizetnie 7 forintot, amely összeg 1743-ra a nagyobb forgalomnak köszönhetően megduplázódott. Az 1736-os úrbéri összeírás Balassagyarmaton egy kenyérsütőt említett, az 1751. évi nyolcat, míg az 1759. esztendei ötöt ugyanitt.

307 Egy kenyérsütőt 1759-ben már Divényben is följegyeztek. 305 Bevilaqva Borsody, 1931. 483. 306 Jármay-Bakács, 1930. 51. 307 NML

IV. 7. B. 1. 3. sz. urbarialis conscriptio, 1751. Az 1751. évi adatok a továbbiakban is az említett forrásból származnak. 119