Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

112. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a káromkodók megbüntetéséről és a természetbeniek begyűjtéséről (Solt, 1704. június 4.)

Szolnoknál és Tiszaföldvárnál (Földvárnál) átmenő só értékesítése, emellett azoknak, akik sót akarnak venni, azok elegendő sót vehetnek úgy is megfe­lelő áron, hogy a Tiszán vagy a Dunán nem mennek át. II. Rákóczi Ferenc* (P. F. Rákóczy) utasítja a vármegyét, hogy a Nógrád vármegyeiek a Duna-Ti­sza közéről további rendelkezésig a Tiszán vagy a Dunán átmenni ne meré­szeljenek, aki ezt mégis megteszi, annak minden sóját, s a vele lévő jószágait kobozzák el, aminek kétharmada az országot, egyharmada viszont azokat a sóügyi biztosokat (só commissarius tiszteknek) illeti, akik az említett kikötő­kön az ilyenekre vigyáznak. A solti táborban (Ex castus ad Solth positis) kelt levelet Pápai János is aláírta. NML XIV-3. C-5/5.185. Magyar és latin nyelvű irat. Közli: Szirácsik, 2004.165-166. Közgyűlés előtt 1704. július 14-én. 112. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a káromkodók megbüntetéséről és a természetbeniek begyűjtéséről (Solt, 1704. június 4.) II. Rákóczi Ferenc* (P. F. Rákóczi) kinyilvánítja, hogy az igaz ügyet, amelyet Isten is segített, nem kívánja istentelenséggel folytatni, hanem inkább fel kí­ván azok ellen lépni, akik istentelen, feslett és káromkodó életet élnek a nemzet és a hadsereg tagjai közül, ezeket kemény megrovásban akarja ré­szesíteni a haza törvénye és a kiadott parancs szerint, hogy az igazságos ha­dakozásnak minél szerencsésebb legyen a kimenetele. Mindezek miatt a fe­jedelem utasítja Nógrád vármegyét, hogy saját hatáskörében szolgabírák (Szolgabíró híveink) által hirdesse ki a katonáknak és civileknek, hogy tartóz­kodjanak a káromkodástól, szitkozódástól és átkozódástól. Akik ennek a parancsnak továbbra sem tennének eleget, azokat a vármegye az ország tör­vénye értelmében fogja el, először vesszőztesse meg, másodszorra pálcával veresse meg, majd végül harmadszorra veresse agyon. Értesült továbbá ar­ról is, hogy a lakosság nem kaszál, nem takarítja be a termést, mivel úgy gondolják, hogy az úgyis a hadseregé lesz, azonban ha a hadsereg téli szála­sán a szükséges természetbenik nem állnak rendelkezésre, akkor az a vár­megye kárára fog válni. Utasítja tehát a vármegyét, saját hatáskörében ren­delkezzen arról, hogy a települések lakosai igyekezzenek annyi szénát és más természetbenit összegyűjteni, amennyi mind a hadsereg szükségletét, mind pedig a sajátjukat fedezni tudja, egyébként, ha a hadsereg károsítja meg a szükséges természetbenik hiányában, akkor annak maguk lesznek okai. A vármegye mindezt ne csupán hirdettesse ki, hanem ténylegesen is 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom