Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

309/b. Jelentés Nógrád vármegye lovasairól és portális hajdúiról (1707.) - 310. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a sóval való szabad kereskedésről (Rozsnyó, 1707. január 31.)

309/b. Jelentés Nógrád vármegye lovasairól és portális hajdúiról (1707.) * Nógrád vármegye 126 portája után összesen 504 hajdút (Hajdones) kell kiállítani úgy, hogy 1 porta után 4 gyalogos (pedites) jár. A hajdúk Andrássy

78 (Andrasianum) ezredébe kerültek. A 3 kompániába 80-80, összesen 240 lovast (equites) osztottak, akik Esterházy Dániel, illetve Berthóty (Berthoti) Zsigmond alá tartoznak. NML XIV-3. C-5/7. 10. Magyar és latin nyelvű irat. Közgyűlés előtt Nagy Iván másolata szerint 1707. február 16-án, valójában pedig február 15-én. 310. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a sóval való szabad kereskedésről (Rozsnyó, 1707. január 31.) Az ország ellátása érdekében II. Rákóczi Ferenc* (F. P. Rákóczy) megengedte a sóval való szabad kereskedést szárazon és vízen úgy, hogy 1 kő só jár a máramarosi aknákon 25, Szigetnél 30 pénzért, Tokajnál pedig, ahonnan a Tiszán szállítják délebbre, 80 pénzért. A fejedelem meghagyta a felügyelőnek (praefectusunknak), hogy a lakosság szükségletére és kereskedés céljára 1 magyar forintért adjon 1 kő sót. Akik a Tiszán lefelé szállírják a sót, s azt partra rakva fölhalmozzák, azok ellen olyan intézkedést hozott, hogy a munkácsi és a nagyszőlősi (szülösi) harmincadosok (harminczadosink) rendeljék az embereiket Tiszaújlakhoz (Újlakhoz), Vásárosnaményhoz (Náményhoz) és Nagytárkányhoz (Tárkányhoz), hogy ahol ilyen felhalmozott sót találnak, foglalják le. A Máramaroson vett sót csak Tokajnál engedik partra szállni a visszaélések elkerülése érdekében, ott jelenjenek meg a felügyelő előtt, a só megváltásáért pedig 1 kő só után 20 pénzzel tartoznak, azt követően vihetik csak partra a sót. A Máramaroson sót vásárlók között akadnak olyanok is a szomszéd vármegyéből, akik csak szárazföldön szállítják a sót, amit a fejedelem megenged, de tiltja a készletek felhalmozását, amit a kincstár hivatalos emberei (fiscusink) elkobozhatnak. Utasítja a vármegyét, hogy a saját hatáskörében akadályozza meg a visszaéléseket. A rozsnyói szenátusi tanácskozásból (Rosnaviae ex senatus consüio) küldött levelet Labsánszky (Labsanszky) János és Krucsay István is aláírta. A levélből nem derül ki, hogy melyik Andrássyról van szó, talán Andrássy György ezredesről. 227