Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

Bevezetés

alapjául nem Nagy Iván, hanem Kazinczy Ferenc latin nyelvű másolata és magyar fordítása szolgált.

6 Nagy Iván Rákóczi-korral foglalkozó életművével kapcsolatosan nem lenne azonban teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy olykor nyomtatásban megjelent műveiben is érintette a tárgyalt időszakot, vagy a szabadságharcban szerepet vállalók egyéb tevékenységét.

7 A jelentősebbnek mondható munkái azonban „A kassai 1707. évi országos tanácskozásról" című írása, továbbá az 1627. és 1706. évi limitációk, a Gömör vármegyei (1667-1704), illetve a Fáy István murányi kapitányhoz írt levelek közlése.

8 Nagy Iván Rákóczi-korral kapcsolatos munkáinak tehát csupán egy részét képezik a regesztakötetünk alapját adó, 1703-1711 évkörű iratmásolatok. Nem tudjuk, hogy Nagy Iván életpályájában mikor következett el az a pillanat, amikor a Rákóczi-szabadságharc iránt kezdett el érdeklődni.

9 Ez a történelmi korszak talán akkor érinthette őt meg leginkább, amikor maga is fegyvert fogott, s az 1848-1849-es szabadságharcot és forradalmat végigharcolva több ütközetben is részt vett. A szabadságharc bukása után Nagy Iván hadnagy szülővárosába, Balassagyarmatra menekült.

10 A hazafelé vezető úton 1849. szeptember 3-án Árokszállásra ért, ahol naplója szerint „Ottan megnéztem szépatyám egykori házát". A szűkszavú bejegyzésből nem derül ki, hogy mit gondolhatott a császári és királyi sereg elől menekülő katona Nagy Jánosnak (1678-1756), II. Rákóczi Ferenc ezereskapitányának háza előtt.

11 A verses naplója azonban megőrizte két nappal későbbi legbensőbb gondolatait, amikor Buják várát megszólítva a következőeket írta: „Büszkén porladozó düledék! Kortársa a múltnak, A múltnak kapuját nyisd fel szerető uno6 Praznovszky, 1995. 63-179. 7 A Rákóczi-kort is érintette több munkájában, például: Nagy, 1884. 401-411.; Nagy, 1890. Az utóbb említett írásában értékelte a kort és a korabeli vármegyei viszonyokat is: „A XVIII. század elején kiütött a kurucz világ, II. Rákóczi Ferencz úgynevezett fölkelése, mely a vármegye nemességének szine-javát a táborba vonzotta...". Megjegyzésre érdemes, hogy noha az 1853. évi másolatkészítése során Tolvay Ferenccel a vármegye gyalogságának 1704. évi kapitányaként találkozott a forrásokban, mégis az 1853-ban megjelent cikkében erre nem tett említést, hiszen azt még 1851ben elküldte Toldy Ferencnek. {Nagy, 1853. 214-216.) 8 Nagy, 1854. 550-559.; Nagy, 1871.199-273.; Nagy, 1880. 377-397.; Nagy, 1884. 709-729. 9 Nagy Iván életrajza, tudományos tevékenysége a közelmúlt kutatásai eredményeként javarészt már feltárt, ezért a jelen írás nem ezzel kíván foglalkozni, csupán a Nagy Iván által másolt Rákóczi-kori iratokra vonatkozó adatok összeillesztésére teszünk kísérletet. Nagy Iván pályafutásáról átfogó kép nyerhető a következő szakirodalomból: Tyekvicska, 2000.; Tyekvicska-Tóth, 2005. 10 Hermann, 2000. 93-97. 11 Tyekvicska-Andor, 1998.119., 258. 14