Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

152. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a kért katonák kiállításáról és a szökevények visszaküldéséről (Galgóc, 1704. december 21.)

109,5 portát állapított meg, ahogyan Darvas Ferencnél*, Darvas Jánosnál* (Darvas uraimnál) és másoknál is szerepel. 2, A vármegyében Turopolya, Felsőtiszovnyik (Felső Tiszovnyik) és Poltár (nevű faluinak) nagy részét tűz pusztította el, a gabonájuk is jobbára elégett. A helyiek még a saját ellátásukat sem tudják megoldani. Kérik II Rákóczi Ferencet* (méltóságos fejedelem, nékem kegyelmes uram; nsgod fejedelmi méltósága), hogy az említett települések adóját engedje el addig, amíg a falvakat helyre nem állítják. Megjegyzések az 1-2. pontra: Az országgyűlésen fogják újra meghatározni az adóköteles porták számát a többi vármegyében is. 3, A dunaföldvári sáncot (földvári sánczot) a vármegye 500 embere őrizte az előző év telétől, más szomszéd vármegyének ilyen nagy terhe nem volt, ezért kérik a fejedelmet, hogy mérsékelje a vármegye által újonnan kiállítandó hajdúk számát, amihez több időt is kérnek. A fejedelem állapítsa meg a hajdúk havi fizetését. 4, A nemesség nem képes egyszerre hadakozni és pénzt kiállítani, ezért kérik a nemesség hazaküldését. Megjegyzések a 3-4. pontra: A lovas és gyalogos katonák (lovast és gyalogot) előzőleg meghatározott létszámához tartsa magát a vármegye. A galgóci várban (In arcé Galgócz) kelt megjegyzéseket Pápai (Papai) János írta II. Rákóczi Ferenc* (Suae Serenitatis) utasításai alapján, s kizárólag ő látta el aláírásával. NML XIV-3. C-5/5. 251-252. és 256. Magyar és latin nyelvű irat. Közli: Szirácsik, 2004. 223-225. 152. II. Rákóczi Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a kért katonák kiállításáról és a szökevények visszaküldéséről (Galgóc, 1704. december 21.) II. Rákóczi Ferenc* (F. P. Rákóczy) megállapítja, hogy korábban Nógrád vármegye valamennyi rendje az igaz ügy érdekében szívesen állt hadba, most pedig, hogy a hadakozás a kívánatos végéhez közeledik, a vármegye nemességének buzgósága alábbhagyott, ha a fejedelmi táborban megjelennek is. Akadnak olyanok is, akik maguk helyett zsoldosokat, fegyverfogásra alkalmatlan, fegyvertelen gyerekeket küldenek, illetve magánhasznot hozó tisztségviselésre hivatkozva sem személyesen, sem zsoldos által nem fognak fegyvert, csak néhány szegény nemes sínylődik a zsoldosokkal a vármegye zászlója alatt. A fejedelem inti, és egyben kényszeríti is a vármegyét, hogy a korábbi utasítása értelmében állítsa ki a meghatározott számú lovas 135