Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

R. Várkonyi Ágnes ajánlása

hanem kuruc". A „feltámadt a kurucság", „kuruc-világ" és hasonlók a korabeli, főleg a közbeszédet megőrzött szövegekben Thököly háborújára utalnak, bár önmagukat Thököly sem nevezte „kuruc"-nak. A császári udvarban gúnynév; Karl Locher, a szatmári béketárgyalásokkal megbízott császári ta­nácsos, azt írta jelentésében beszámolva Károlyi Sándorral történt tárgyalá­sáról, hogy sikerült belőle kiűzni a „kuruc Belzebubot." Deák Ferenc ezeres­kapitány Rákóczinak benyújtott folyamodványa talán a „kuruc" fogalom egyik eredetének megértéséhez visz közelebb. Azért fordult Rákóczihoz, 1704 nyarán vagy kora őszén, mert Nógrád vármegye helységeiből szárma­zó katonái hozzátartozóit az otthonmaradt bírák és lakosok állandóan fe­nyegetik, ,,'s arra merészelnek kénszeríteni, hogy helységünkből ki mennénk, 's ku­rucz városban szállyunk." Rákóczi a fegyvertfogó jobbágykatonáknak a földesúri függésből és min­den adózás alól szabadságot ígért, a vetési pátensekben fel is mentette a szűkebb családot a földesúri kötelességek alól. Bercsényi pedig 1704. április 2-án kiadott pátensében hivatkozva a fejedelemtől kapott felhatalmazására kijelentette, hogy az egyénileg fegyvert fogó jobbágyok minden maradékuk­kal a földesurak hatalmából és minden adózás alól örökösen felszabadíttat­nak, akik helységükkel közösen kelnek fel, ott az egész település szabadsá­got nyer. A katonáskodó helységek szabadságát nevezték hajdúszabadság­nak, s meglehet, hogy a Nógrád vármegyében a fegyverfogásra nem vállal­kozó lakosság alkotta meg a hajdú városra értelmezve a „kuruc város" kifeje­zést. Lehet, hogy ez csupán a helybeliek egyéni ötletéből született, lehet, hogy általánosabban ismerték, bár eddig a kutatók nem találkoztak vele. Bár­hogyan volt is, ez esetben a „kuruc" fogalom a személyi szabadságot nyert ka­tonával van összefüggésben, és eddig nem vizsgált kutatási irányba mutat. A Nagy Iván által megmentett forrás „kuruc város" kifejezése nyomán ta­lán további felismerésekre juthatunk. Deák Ferenc ezereskapitány panasza magyarázatot adhat a vármegyei katonaság szökésére is. Rákóczi és kor­mányzóköre felismerhette, hogy a szigor tüneti kezelés, az otthonlakos pa­rasztságra háruló terheken kell könnyíteni, vagyis az adórendszer korszerű reformjára van szükség. Nógrád vármegye az elmúlt évtizedekben szinte újra felfedezte történész fiát. Ha késve is, Nagy Iván mindent megkapott, ami megillette: emléktáblát a vármegyeházán, kiállítást gyűjteményéből, tudományos tanácskozást élet­művéről. Már az 1970-es, 1980-as években is a szabadságharcról tartott nóg­rádi konferenciákon az előadók, amikor a valóság fényeihez ragaszkodva tárták fel Rákóczi államának elfelejtett történetét, Nagy Iván elveit vihették tovább. Ez a szép kötet pedig fiatal kutató, Szirácsik Éva immár második munkája. Az első, „A nemes vármegyének kezéhez..." II. Rákóczi Ferenc Nóg­rád vármegyéhez intézett rendeleteit és azt közli, ahogy a vármegye ezeket fogadta, tehát a fejedelem és a vármegye korabeli, eddig még számba nem 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom