Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
abban, hogy egyiküket sikerült-e áldozatként azonosítanunk, hiszen róla is csupán azt tudjuk, hogy Leszenyén született. Kohn György Forrás: 1941. népsz. Losonc Losoncon 1840 előtt csak elvétve találunk zsidó családokat. A közeli Losonctugáron viszont már ekkor virágzó közösség élt, amely - a Zsidó Lexikon szerzői szerint 1808-ban - hitközséget is alapított. A birtokos, Szilassy József 1814-ben mezővárosi címet és vásártartási jogot szerzett a településnek, s kijelentette, hogy vallásfelekezetre való tekintet nélkül hajlandó házépítésre telket adni, csupán „jó erkölcseikre és mesterségekre" lesz tekintettel. Kétségtelenül állítható, hogy az első zsidó, aki Losonc városában való megtelepedésre engedélyt kapott, Wohl Izrael volt, Szilassy „régi zsidója". A beköltözés a megye déli, zsidók által sűrűbben lakott részeiből történt. A hitközség alapítói a Sacher, Walles, Weisz, Grossberger, Schmi- edl, Schneller, Deutsch, Herz és Léderer családok. A tugári hitközség 1845-ben már elérte a 45-ös taglétszámot. Ekkor már nemcsak Tugáron, hanem Losonc területén is laktak zsidók, így például Petőfi: „A varróleány" című versének ihletóje, Weisz Rozália is. A közösséget azonban belső viták osztották meg. Leginkább a hitközség és az 1825 óta fennálló Chevra Kadisa kebelén belül volt egyenetlenség különböző, főleg adózási ügyek miatt. Ezt látszik igazolni egykor a losonci hitközség birtokában lévő érdekes dokumentum, melynek tartalmát egy 1933-ban keletkezett munka még ismerte és bemutatta. Az iratot 1332. számon a főszolgabírói hivatal állította ki. Az okmány arról szól, hogy a hatóság a zsidók körében támadt egyenetlenségek miatt kinevezi a hitközségi elöljáróságot. Zsidóbíró lett: Schenk Móric; a törvénybíró, vagyis szószóló: Braun Ábrahám; A mai Vajansky, egykori Kossuth Lajos utca nyitó része. Előtérben a mai piac, jobb oldalon a füleki út. A kép jobb szélén látható a losonciak életének megédesítóje: Wenisch F. József cukrászata. számvevő: Deutsch Nátán; adószedő: Sacher Lipót; számvevő: Susitzky József, Deutsch S., Schmiedl Albin, Lévi Salamon, Kohn Ábrahám; jegyző: Goldstein József; bíró: Lövi Gábor és Léderer Lipót. A kormánybiztosi hivatal nyomatékosan figyelmeztette a hitközséget, hogy a zsidók semmiféle viszálykodását nem hajlandó tovább tűrni, a legkisebb nyugtalanság észrevételénél feloszlatja a hitközséget, és a keresztény községi elöljáróság alá rendeli. A hatóságilag kinevezett új hitközségi vezetők rögtön gyűlést hívtak egybe, amelyben felhívták a közösség minden tagját az új elöljáróság támogatására. Schenk Mór javaslatára a következőkben állapodtak meg: Minden zsidó tartozik hitközségi adó címén 2 pengőt és 5 váltóforintot fizetni évente, oly feltétellel, hogy az összegekben benn- foglaltatik a templomi áldások és vallási szertartások megváltási díja is. A Ros Hassana és Jóm Kipur napján felajánlott 261
