Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
kedő és boltos, egy-egy árendás, szabó, varrónő, tanító, rabbi, sakter és harangozó. Az összeírás jó magaviseletűnek tartotta ókét. Csécse zsidóságának összeírása az 1765-1766-os évekből. 14 fős közösségével Csécse ekkoriban a harmadik legjelentősebb zsidók lakta település volt Nógrád vármegyében: csupán Szécsény és Balassagyarmat előzte meg a sorban. A 20. század kezdetére a közösség lélek- száma erősen lecsökkent. így 1941-ben már mindössze 13 izraelitát írtak össze és 2 keresztény vallású lakos esett a zsidótörvények hatálya alá. Feltételezhető, hogy az itteni közösség - esetleg kiegészülve néhány környező falu izraelitáival - hitközségbe is szerveződött. A feltételezés megalapozására jelenleg egyetlen adat áll rendelkezésünkre: 1944 tavaszán a lőrinci fiókhitközség vezetői azt jelentették a Zsidó Tanácsnak Budapestre, hogy anyakönyvvezetőjük, Mózes Dávid, csécsei anyakönyvvezető rabbi. Az áldozatok listájának összeállításánál számos problémával kellett megküzdenünk. Különösen a YVI-adatbázis helynév-azonosítási metódusa bizonytalanított el bennünket egy- egy esetben. így lehetséges, hogy Berkovics Ferenc, Heller Imre, Lichtwitz Ernő és Lichtwitz Imre, valamint Simon Zoltán nevével bővíthető lenne a csécsei áldozatok listája, azonban eb232 ben jelenleg nem tudtunk dönteni. így azokat soroljuk fel, akik bizonyosan, vagy nagy valószínűséggel csécsei illetőségűek voltak: Altmann Lajosné *Jungreisz Szerén, Braun János, Braun Sándomé, Grosz Antal/Tzimánd Eszter, Grosz Antalné *Gyémánt Ilona, Grosz Arminné, Grosz Mária, Grosz N., Pável Ármin, Pável Sándor, Stein Khaim/Trencsényi Vilma, Stein Khaimné *Trencsényi Vilma, Steiner Éva, Steiner Sándorné *Grosz Mária, Sussman Dávid/Altmann Irén, Sussman Dávidné *Altmann Irén Forrás: Telek 105. és 112.; 1941. népsz.; Hitközségek 377. Cserháthaláp Cserháthalápon először az 1880-as felmérés mutatott ki zsidó populációt. A közösség létszáma a következőképpen alakult: 1880: 29, 1910: 43,1920: 30,1930: 26.1941-ben 501 főből 20 (4 %) izraelita lakosa volt a községnek, ahol keresztény zsidók nem éltek. Az 1930-as években Halápi Oszkárnak, Kohn (Kürti) Samunak, Kohn József örököseinek, Weisz Emilnek voltak itt földbirtokai. Kohn József örökösei bírták azt az egyemeletes kúriát, amit még a Rákóczi-szabadságharc időszakában emeltek, boltíves szobákkal és termekkel, melynek emeleti nagy díszterme a hitközség fennállása alatt zsinagógaként szolgált. Kohn Samu egy régebbi kúriát birtokolt, Halápi Oszkár 1894-ben, míg Weisz Emil 1925-ben épített úrilakot családjának. Az 1942-es igény- bevételig Halápinak 600 kh, Kohn (Kürti) Samunak 250 kh, Kohn József örököseinek 200 kh, Weisz Emilnek pedig 130 kh földje volt. A budapesti Zsidó Tanács kérdéseire 1944 áprilisában adott válaszokból tudjuk, hogy az ortodox hitközség akkor már évek óta nem működött, istentiszteletet is csak az őszi főünnepekkor tartottak. A vallásukat rendszeresen
