Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
1933-ban a vezetőség tagjai a következők voltak: Jungreisz Sámuel főrabbi, Krämer Jeremiás elnök, Groszman Samu másodelnök, Klein Salamon és Braun Jenő pénztárnokok, Büchler Pál, Klein Béla, Diamant Lőrinc, Lówy Jónás, Lówy Lipót, Léderer Sándor, Stein Nátán és Groszmann Gyula elöljárók, Büchler József jegyző és Schwarc Emánuel kántor. Az iskolások számáról 1900-ból van adatunk. Ekkor a 175 izraelitából 13 gyermek volt tanköteles, és ebből 8 fő járt iskolába (bizonyára a községben két világi és egy szerzetes tanerővel, három tanteremmel működő római katolikus vegyes elemibe). Hitközségi anyakönyvet 1867 óta vezettek. A Chevra Kadisa 1843-ban alakult, közel két évtizeden keresztül Diamant Lőrinc tekintélyes kereskedő volt az elnöke, aki 34 évig lakott Füleken. Modern gondolkodása és világnézete mellett mélységes ortodox vallásosság jellemezte, nagy tekintélyre tett szert környezetében. A főrabbi vezetése alatt működött a hitközség Talmud Tórája és jesivája. Fülek gazdasági életének számottevő tényezője volt a 800-1000 munkást is foglalkoztató zománcedénygyár, melyet 1908 táján Ehrlich G. Gusztáv létesített, aki Budapest közéletében is fontos szerepet játszott. Innen származik Büchler Pinkász fia, Büchler Sándor, a híres keszthelyi rabbi és egyetemi tanár, aki 1870-ben született és 1895-ben avatták rabbivá. Rá két évre került Keszthelyre, főrabbiként. A budapesti egyetemen és az Országos Rabbiképzőben működött tanárként is, de különösen történeti művei, lapokban, folyóiratokban megjelent írásai tették ismertté kortársai előtt. Füleken is élt Groszmann Ferenc, a Bródy- kórház kiváló főorvosa, aki Zagyvapálfalván született 1884-ben. A hitközség létszáma a következőképpen alakult: 1848: 46, 1869: 129, 1880: 165, 1900: 155, 1910: 214. A világháborúban részt vett hitközségi tagok közül négy esett el. A települést a trianoni békediktátum elszakította Magyarországtól, ahová az első bécsi döntés következtében került vissza. 1919-ben a csehszlovák összeírás 2947 lakosból 215 zsidót írt össze. Az 1930-as évek elején a lelkek száma 200, a családoké 45, adófizetőké pedig 30 fő volt. 1936-ban a megnőtt, 4291 lelkes városka lakói közül 248 vallotta magát izraelitának. Az 1941-es magyarországi népszámlálás adatai szerint Füleken 205 (3,8%) izraelita val- lású és 9 (0,2%) keresztény zsidó élt. Az anyahitközségnek 1944 tavaszán 154 tagja volt, az adózók száma pedig 32. Az elnöki tisztet dr. Blitz Andor orvos látta el, az anyakönyvvezető rabbi posztját Jungreisz Sámuel töltötte be, az alrabbi Friedrich Chanaán volt. A hitközség két alkalmazottat tartott, és három felekezeti egyesületet működtetett (Talmud Tóra, Nőegylet, Chevra Kadisa). A jelentést megfogalmazó hitközségi vezetők szomorúan állapítják meg: „A túl nagy összegben megállapított adóalapok ellen fellebbezések vannak folyamatban, akik a gyárban voltak alkalmazva, azoknak felmondtak, akinek földjei voltak, azt már elvették, és a kereskedők üzleteinek egy része le van zárva." Az ismertté vált áldozatok számát némi bizonytalansággal tudjuk megadni. Ennek oka elsősorban a YVI adattárában található adatok időnkénti ellentmondásossága. Több személynél pl. a halál dátumául 1942 vagy 1943 van beírva, ugyanakkor a tanúságtevő állandó lakhelyként, sőt a háború alatti tartózkodási helyként is Füleket adta meg. Ez a két adat pedig kizárja egymást, illetőleg csak úgy értelmezhető, ha az adott személyek ideiglenesen szlovák területen tartózkodtak az 1942-es deportálások időszakában, és így kerülhettek a megsemmisítő lágerekbe. Természetesen az is előfordulhatott, hogy a szlovákiai túlélő rokonok időnként automatikusan a szlovákiai deportálások időpontját interpolálták füleki rokonaik halálozási adatainak megadásakor. 243
