Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól

ben, fia, Endre pedig Csőke István helyi gaz­dánál volt béres - később Izraelbe került. Iz­raelitaként emlékeznek még „Hajcsiék"-ra, apára és két fiára, akik közül az egyik pilóta volt, s a család általa kerülte el a deportálást. Megőrizte az emlékezet még „Szerénke né­nit", a falu bábáját. О talán azonos az 1944- ben meggyilkolt Rosenberg Szerénnel, aki­nek nevét a szécsényi mártíremlékművön ol­vashatjuk. Az ismert áldozatok neve: Friedmann Miklós, Geró Herman/Lusztig Berta, Gerő Hermanné *Lusztig Berta, Gero Ibolya, Goldstein Jenőné, Lusztig Ervin, Lusztig Jakabné, Lusztig Jakab, Lusztig Tibor/Wolitzer Hedvig, Lusztig Tiborné *Wolitzer Hedvig, Lusztig Zsuzsanna, Ro­senberg Judit, Rosenberg Ödön/Stössel Ol­ga, Rosenberg Ödönné *Stössel Olga, Rosen­berg Rezső, Rosenberg Szerén, Vitrák Be- nedek/Kohn Margit, Vitrák Benedekné *Kohn Margit Forrás: 1941. népsz.; adatközlő: Gordos Mátyás etesi lakos. Felsöpetény Az 1941-es népszámlálás mindössze négy iz­raelitát talált a 805 felsőpetényi között. Őket Kiszner Sándor családjával, feleségével és két gyermekével azonosítjuk. Kisznerék tősgyö­keres petényiek voltak. Már Sándor apja, Mór is itt született, 1856-ban. Róla tudjuk, hogy a középiskola mellett rabbiképzőt is végzett Po­zsonyban. 1876-ban vette át atyjának, Márton­nak üzletét, melyet az még 1849-ben alapított. Kiszner Mór sokáig tagja volt a község képvi­selő-testületének is. Nejét Blumenthál Gizellá­nak hívták. A családi üzletet - ismeretlen idő­pontban - fia vette át tőle. 242 A Kiszner családból a következő szemé­lyek nevét találtuk meg a halotti anya­könyvben: Kiszner Sándorné *Büchler Katalin és gyer­mekei: Kiszner Róza, Kiszner Veronika Forrás: 1941. népsz.; Ladányi 373. Fülek A füleki ortodox hitközség 1820-ban alakult. Már előzőleg letelepedett itt néhány család - a Lázár, Kohn, később a Büchler és Lemberger családok -, melyek valamennyien kereskede­lemmel foglalkoztak. A hitközségnek kezdet­ben csak 10-12 tagja volt, akiknek természete­sen nem volt módjában templomot építtetni, ezért az istentiszteleteket magánházakban tar­tották. A hitközség eleinte a losonci rabbiság- hoz tartozott, s csak az 1867. évi kongresszus után alakult át önálló ortodox hitközséggé. El­ső rabbijául Büchler Pinkászt választotta, aki hosszú működés után, 1874-ben Mórra került, és később a hitélet fejlesztése terén szerzett ér­demeinek elismeréséül királyi kitüntetésben részesült. A szépen fejlődő hitközség 1873- ban, Büchler Áron Adolf (a híres dunaszerda- helyi rabbi fia) akkori hitközségi elnök kezde­ményezésére elhatározta, hogy templomot épít. Még ugyanabban az évben letették az alapkövet, s az épület a következő évben már állt is. Annak idején egyike volt a vidék leg­szebb templomainak. Büchler Pinkász távozása után a rabbi állá­sát Tannenbaum Márton töltötte be. Őt követ­te Jungreisz Sámuel, aki 1897 után egészen az 1930-as évekig volt a közösség lelki vezetője. A hitközség elnökei a következők voltak: Büchler Áron Adolf, Büchler Lajos, Lázár Ignác, Schwarcz Dávid, Lengyel Márton, Büchler Mik­sa, és az 1930-as években Krämer Jeremiás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom