Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
erre 6 nem hajlandó. Tósoki pincéjén keresztül is hordottak be titkokban sok szódavizet. Egy kocsira kb. 150-200 üveg fért, kb. 5 vagy 6 kocsi szódavizet vittek be tólem, de ennél több került be valójában, mert amikor elvitték őket [mármint a zsidókat], a gettóban 2-3 ezer szódásüvegünk volt."107 A járványveszéllyel a közigazgatási hatóságok is számoltak, s az alispán május 22-én határozatot hozott a zárt területekre belakoltatott zsidók hastífusz elleni kötelező védőoltásáról. Ugyanezen rendeletben szabályozta a gettólakók betegápolásának mikéntjét, a köztisztaság fenntartásáért pedig a zsidó orvosokat tette felelőssé (►34.). A városi csendőr- és rendőrparancsnokság azonban hiába ellenőrizte és kifogásolta állandóan a köztisztaságot, ha közben (a balassagyarmati zsidó tanács egyik tagjának emlékezete szerint) „nem adtak módot arra, hogy a szemetet kifuvarozzuk".108 A gettósított doktorok rendkívüli körülmények között voltak kénytelenek dolgozni, Czilczer György szavaival: „orvos is csak szuro- nyos csendőrkísérettel mehetett át a másik gettóba a súlyos betegek gyógyítására."109 (►35.) A balassagyarmati hithű zsidókat, akik „a héber írást-olva- sást kifogástalanul ismerték s a jiddis nyelvet is beszélték,"110 a gettó kijelölésével elvágták rituális fürdőjüktől. A vármegye alispánjához május 10-én érkezett beadványukban ezért külön kérvényezték a mikve használatát,111 amit Eördögh László rendórtanácsos végül engedélyezett is számukra: a vallásos zsidók a rendes kimenőn túl kedden és pénteken egész nap látogathatták a fürdőt.112 A mikve ügye egyike azon keveseknek, amelyek az elkülönített zsidóság gettóbeli hitéletéről árulkodnak. Zsinagóga - Kisterenyét kivéve - mindenhol volt az elzárt területen belül, de használatukról, valamint az ünnepek és vallási törvények „otthoni" tartásáról csak töredékes tudásunk lehet. Egy salgótarjáni gettólakó mindenesetre igencsak megütközött, amikor egy falusi gazdálkodó érkezett közéjük, aki jóízűen falatozta a házi disznótorost: „Arra emlékszem, hogy aztán elővette este a kolbászt és a szalonnát, és mintha otthon ült volna a háza előtt a pádon, elkezdte a bicskájával enni, és mondta, hogy gyere csak ide, Zsuzsi, együnk együtt. Mindjárt hívtam a barátnőmet, aki azt mondta, én ebből nem eszek. Nem? - kérdezte, természetesen elcsodálkozva - Miért nem eszel? Mert ilyet mi nem eszünk, mi kóser háztartást vezetünk, mondtam. Haj, de megennéd te még ezt egy hónap múlva! Jusson eszedbe, 104 NML XXV. 1. b) 220/1945. Óriás Oszkár rendőrfogalmazó vallomása az ellene indult népbírósági perben. 105 NML XXV. 1. b) 91/1946. Eördögh László rendőrkapitány vallomása az ellene indult népbírósági perben. 106 Uo. 107 NML XXV. 1. b) 220/1945. Szucz- ki Jánosné vallomása az Óriás Oszkár ellen indult népbírósági perben. 108 Czilczer Györggyel felvett DE- GOB-jegyzókönyv (3550. szám). 109 Uo. A férfi orvosok jó része ugyanakkor munkaszolgálatosként tevékenykedett az ország orvoshiánnyal küszködő településeinek valamelyikén, s összegyűjtésük csak később történt meg. 110 Vojtkó 137. p. 111 Alispáni iktató 9655. szám. Czilczer György az Eördögh László elleni népbírósági perben azt vallotta, hogy engedélyt nyertek egy másik, gettón belüli rituális fürdő megépítésére is, „hozzá is fogtunk, de nem lett belőle semmi". NML XXV. 1. b) 91/1946. 112 NML XXV. 1. b) 91/1946. Eördögh László vallomása az ellene indult népbírósági perben. 63
