Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
nos a balassagyarmati rendőrhatósági szabályrendelettel."91 Ezen kívül csupán annyit tudunk, hogy a gettó két körzetét a deszkakerítésbe vágott, nagy kapuk kapcsolták össze, s már az egyikből a másikba is csak engedéllyel lehetett eljutni, „mindenekelőtt hivatalos ügyek elintézése és az ellátószolgálat céljából".92 Bár levéltári dokumentum nem bizonyítja, Somogyi Magda visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy a gettóéletet Szé- csényben is „szigorú rendszabályok határozták meg", amelyek szigorát itt is egyre fokozták. (►25.) Jaross Andor május 3-án kelt, szigorúan bizalmas rendeletében szabályozta a külföldi és kétes állampolgárságú zsidókkal való bánásmódot.93 Nógrád vármegye az itt menedéket kereső szlovákiai zsidók miatt volt különösen érintett, akiket a rendeletnek megfelelően „függetlenül attól, hogy érvényes útlevelük van-e vagy nincs..., rendőrhatósági őrizetbe kell venni (internálni), internálásukat azonban nem külön, hanem a m. kir. rendőrség kisegítő toloncházában kell végrehajtani, mégis azzal az eltéréssel, hogy a magyarországi származású zsidóktól el kell őket különíteni."94 Az alispán május 6-án a főszolgabíróknak azzal az utasítással adta tovább a rendeletet, hogy - munkájukat könnyítendő - a „vonatkozó névjegyzéket az illetékes rendőrkapitánysággal akkor kell közölni, amikor a zsidók a gettóba bekerültek", a városi rendőrkapitányoknak pedig külön tájékoztatást ígért a rendelet végrehajtásának mikéntjéről. A lezárt gettókból így minden bizonnyal gyorsan, talán rögtön az első napokban eltávolították az érintetteket.95 91 NML XV. 24.16., 17. 92 Hidasi 12. p. 93 7233/1944. VII. res. BM 94 NML V. 83. 36. biz./1944. 95 Pl. Balassagyarmaton Eördögh László rendőrkapitány internáltatta a Léváról való Kohn Mórt, hiába volt KEOKH-tartózkodási engedélye. NML XXV. 1. b) 220/1945. Kohn Mór vallomása az Óriás Oszkár rendőrfogalmazó elleni népbírósági perben. A mozgási szabadságában már a gettósítás előtt is korlátozott zsidóság több esetben nyújtott be a vármegye alispánjához utazási kérelmet, de - ahogyan az a rendőrségi szabályozásokból kitűnik - már csak a gettó kapuin való kijutásuk is komoly, s egyre komolyabb nehézségekbe ütközött. Legalábbis akkor, ha tartották magukat a rendeletben előírtakhoz. Azt kell azonban mondanunk, hogy a szabályokat kezdetben a kimenetel, sőt a belátogatás tekintetében is sűrűn felrúgták, mintegy megadva az ürügyet a későbbi szigorító rendelkezésekhez. „Úgy emlékszem, a gettó őrzésével kapcsolatban a szigorítások azért történtek, mert sok volt a gettóból a szökés, és ezért a felelősség vádlottat terhelte. A kimenő szigorítására én a vádlottól kaptam parancsot, hogy neki ki adott utasítást, azt nem tudom." - vallja a balassagyarmati Óriás Oszkár rendőrfogalmazó Eördögh László