Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
zettel. A kijelölt utcák megfelelőek."56 Pedig Vannay a fentebb idézett jelentésében többször is szükségét érezte hangsúlyozni, hogy a zsidókat a lehető legjobban összetömörítet- te, úgy, hogy az átköltözködések végeztével időlegesen nagyjából száz nagy lakás maradt szabadon a keresztények részére, s hogy a lakhelyüket elhagyni kényszerülő keresztények fele az eredetinél jobb elhelyezést nyert, miközben „a zsidóság nincs kényelmesen elhelyezve". Míg a gettó egy „normális" méretű szobájába nyolc-tíz zsidót is bepréseltek, addig a kerítésen kívül olykor elégedetlenkedve, irigykedve figyelték, ha „más jobbat kapott".57 A balassagyarmati polgármester, a rendőrkapitány és a zsidó tanács egykori tagja egymást megerősítve úgy emlékeznek a gettósítás lefolyására, a beköltözésekre, hogy azt teljes mértékben a zsidó tanács intézte. Tökéletes összhangban állítják azt is, hogy - ellentétben a Belügyminisztérium április 7-ei titkos gettórendeletével - a gettóba bevihető csomagok, értékek semmiféle korlátozás alá nem estek. „A költözést senki sem ellenőrizte, azt teljesen a zsidó tanács intézte, mindenki azt és annyit vihetett be oda, amennyit akart.- vallotta az ellene indított népbírósági perben Eördögh rendőrtanácsos,58 s megerősítette ezt Óriás rendőrfogalmazó, vagy pl. Czilczer György zsidó tanácstag is: „A gettóban az embereket a zsidó tanács helyezte el. Mikor a zsidók bevonultak a gettóba, mindent bevihettek magukkal, sőt arra rendelet is volt, hogy minél több élelmet vigyenek be."59 „A gettó szállításakor a zsidóság beköltöztetését a zsidó tanács intézte, mindenki azt vihetett be magával, amit akart, semmiféle korlátozás és ellenőrzés nem volt."60 Az ellentmondás magyarázatát minden bizonnyal Endre László egy újabb rendeletében találhatjuk meg, miszerint „a 8-ik és 9-ik hadtest, valamint a déli határsáv területét kivéve a gettókba összeköltöztetett zsidóság a magával vihető vagyontárgyak szempontjából nem esik korlátozás alá."61 A Vojtkó családnak kézbesített kiköltöztetési határozat (►15.) elárulja, a közigazgatási hatóságok hogyan igyekeztek fedezni a gettósítás nyilván nem csekély költségeit, majd hogyan biztosították a zsidóság üldözésének önfinanszírozóvá válását. Eszerint Balassagyarmaton a városi pénztár előlegezte meg a felmerülő kiadásokat, amelyeket az elkülönített zsidók aztán „egyetemlegesen kötelesek megfizetni". Jaross Andor - kicsit később - egy bizalmasként kezelendő rendeletében hasonlóképpen rögzítette a gettósítás költségeinek viselésekor alkalmazandó szabályokat. (►16.) Nógrád várme56 Gettómagyarország 51. p. 37 A közigazgatás vezetői (a polgár- mesterek, az alispán stb.) persze szándékosan túlozhattak jelentéseikben, hogy így vegyék elejét a szélsőjobbról rájuk zúduló támadásoknak, türelmetlenségnek. 58 NML XXV. 1. b) 91/1946. Eördögh László rendőrkapitány vallomása az ellene indított népbírósági perben. 59 NML XXV. 1. b) 220/1945. Óriás Oszkár rendőrfogalmazó vallomása az ellene indított népbírósági perben. 60 NML XXV. 1. b) 91/1946. Czilczer György vallomása az Eördögh László elleni népbírősági perben. 61 A 2848. számú utasítást a csendőri és rendőri szervekhez juttatta el Endre. NML XV. 24.11. Herzog Ignác gyáros, a losonci izraelita hitközség elnöke az 1930- as években.
