Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
a sajtóban lejáratták a zsidó kereskedőket, sőt kérésükre a megye alispánja „1940. október 1- iki hatállyal elrendelte a zsidófajú vásári árusok Nógrád vármegye piacairól, vásárairól való kitiltását". 1941-1942-ben a város polgár- mesterénél kijárták a zsidó tagokat tömörítő kereskedelmi egyesületek feloszlatását is. A salgótarjáni mártírok emlékére emelt kupolás épület a zsidótemetőben. Az 1930-as évek végétől számos rendelet, valamint az úgynevezett zsidótörvények tették egyre nehezebbé, lassanként teljesen lehetetlenné a magyarországi zsidóság életét. A zsidótörvények Salgótarjánban is elérték céljukat: 1939-ben a város képviselő-testületéből törölték a zsidó tagokat, a következő években pedig az iparból szorították ki őket. Már a negyvenes évek legelejétől munka- szolgálatra hurcolták az életerős családapákat: kőbányákban, építkezéseken robotoltat- ták, favágásra, árokásásra, vasútépítésre, aknakeresésre kényszerítették, vagy éppen fegyvertelenül vitték harcba őket, hogy élő pajzsként védjék a katonákat. Egyes salgótarjáni polgárok pedig nemhogy segítettek volna a szétszakított családokon, de névtelen feljelentőlevélben maguk eszközölték ki mind több zsidó férfi erőszakos elhurcolását. A második világháborúba a náci németek oldalán belépő Magyarország zsidó hitközségeit 1944. április 4-én egy belügyminiszteri rendelet arra kötelezte, hogy pontos névjegyzéket állítsanak össze tagjaikról. A sal308 gótarjáni anyahitközségről, melyhez a városon kívül más falvak is tartoztak, az alábbi kimutatás készült: az ortodox hitközség lé- lekszáma 1200, adózók száma: 163. Elnök: Friedler Samu kereskedő, anyakönyvvezető rabbi nincs, alrabbiként Deutsch Jenő szolgálta a közösséget. Április 8-án - a belügyminiszter újabb rendeletére - a város polgár- mestere külön összeírást készíttetett, ezúttal csak a salgótarjáni zsidó lakosságról. E szerint a kikeresztelkedettekkel együtt 1126 zsidó származású polgár élt itt, közülük 353 a családfő, 254 a feleség és 519 a gyerek. További sorsukról könyvünk előző fejezeteiben szóltunk. A koncentrációs táborokat, munkatáborokat megjárt emberek, a holocaustot túlélők gyakran csontig lesoványodva, ritkábban a Vöröskereszt által kicsit felhizlalva, megerősítve, de elszegényedve tértek haza, vagy ha- lottaik és gyilkosaik emléke elől menekülve próbáltak új életet kezdeni távoli országokban: leginkább Ausztráliában, Amerikában és a születő zsidó államban. A túlélőket testi és lelki betegségek kínozták: sokan tífusztól szenvedtek, alultápláltak voltak, gyötörte őket a depresszió, az álmatlanság, az üldözési mánia, idegeik gyakran felmondták a szolgálatot, öngyilkosságokat kíséreltek meg. A salgótarjáni gettóból deportált 1300 és a korábban munkaszolgálatra elhurcolt 150-200 zsidóból csak mintegy 120-an tértek haza. Kutatásaink során az alábbi áldozatokat sikerült azonosítanunk: Alt Manóné *Klein Jolán, Altstedter Károly- né *Dickman Anna, Markovics Béla/Bárdos Olga, Gescheit József/Barok Paula, Baumann Adolfné *Rosenberg Rozália, Baumann Hermanné *Kohn Edit, Baumann La- josné *Markovits Natália, Kohn Lipót/Bellák Lina, Szauer Andor/Berger Adél, Sperling György/Bergl Krisztina, Berkovics Henrikné *Leibler Lina, Kovács Dezsó/Biheller Sarolta,
