Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

tással kapcsolatban teendő intézkedések előtt, nem látták át, mire egy ilyen nagy anyagi beruházással járó terv „a háború végső kimenetele előtt... A nem zsidó lakosság nem akarta feladni házait, már csak a beláthatóan végződő háború miatt sem."41 Losonc megyei város polgármesterének gettósítással kapcsolatos iratai között (és a megyében csak itt) fennmaradt Endre László államtitkár 2872. számú „híranyaga", amelyet Fájd Géza rendőr vett május 11-én délután négykor, és Koltai hivatalába is azonnal eljuttatott. Az utasítás éppen arról tájékoztatott, hogy „ahol a zsidóknak gettóba tömörítése valamilyen ok miatt akadálytalanul nem hajtható végre, ott a belügyminisztériumból kiküldött tanácsadók megérkeztéig várni kell. Az akadály táviratilag jelentendő a belügyminisztérium XXL rés. osztály vezetőjének, dr. Molnár miniszteri segédtitkárnak."42 A segélykérés minden bizonnyal hamarosan megtörtént, ha ennek nyomát nem is őrzi más, mint a túlélő emlékezete: „a losonci városi közigazgatás egy bizottság azonnali kiküldését kérte Budapestről, hogy a keserves helyzetben a felelősséget ne kelljen egyedül vállalnia".43 A lakosság tényleges átköltöztetése, a keresztény és zsidó családok kényszerű helycseréje - a kezdeti nagy lendület után - végül csak a gettó pontos helyében való megállapodás után, május 17-én kezdődött meg.

A megyeszékhely polgármestere is gyorsan reagált a má40 Gettómagyarország 33.; Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1995.121-122. p.

41 Hidasi 10. p.

42 NML XV. 24.12.

43 Hidasi 10. p.