Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
„Kohn Dezső kereskedő, kocsmáros. Ipolykéren született 1892-ben. Iskoláit Balassagyarmaton, majd az iparrajziskolát Budapesten végezte, mely után a kereskedelmi szakmát tanulta ki. 1913-ban átvette nagyatyja, néhai Kohn Mór cca. 1850-ben megalapított üzletét, és azt azóta megszakítás nélkül vezeti. Községi képviselő. 1914-ben a 25. gyalogezredhez vonult be, s az orosz fronton fogságba jutott, ahonnan csak több mint 3 év után jutott haza. Neje: Kohn Mária." Űsagárd A településen 1941-ben 620-an éltek, közöttük öt izraelita. Ez vélhetően egy családot jelent (1930- ban szintén öt zsidót írtak össze a faluban). A Gansl család illetőségét csak bizonytalanul tudjuk megadni. Egyik gyermekük Bercelen, a másik Ősagárdon született. Utólagos anyakönyvezésük Bercelen történt, mégis agárdinak tekintjük őket. A YVI két adatközlője is eltérően emlékezett Gansl Dávid lakhelyére: egyikük kizárólag bercelinek tudta őket, másikuk viszont Ősagárdot jelölte meg állandó lakhelyként, de jelezte, hogy a család a háború alatt visszaköltözött Bercelre. A család tagjainak halálát 1948-ban anyakönyvezték, a családfő kivételével. Az 6 visszatértében talán még bíztak ekkor. Halálát az Izraelben élő Márta lánya jelentette be a YVI adatlapján, 1992-ben. Ugyancsak bizonytalan az agárdi születésű Goldberger Manó illetősége, mivel róla édesanyja nevén és születési helyén kívül egyebet nem tudunk. Gansl Dávid/Kiszner Flóra, Gansl Dávidné *Kiszner Flóra, Gansl Erna, Gansl Miklós, Goldberger Manó Forrás: 1941. népsz.; Vallási adatok 38. Őrhalmon élt „Gansl Dávid földbérlő. Bercelen, 1894-ben született, atyja mellett gazdálkodott, majd a harctérre vonult. Az orosz és román fronton volt, megsebesült, Kis ezüstöt, bronz vitézségi érmet és Károly-csapat- keresztet kapott. Leszerelése után még egy ideig atyja mellett dolgozott, 1922-ben pedig bérbe vette Berczeller Samu és Mór 197 holdas birtokát. Neje: Kiszner Flóra." Palotás Palotásra a 18. sz. végén költözhettek be az első zsidó családok. 1819-ben tizenegy izraelitát tüntetett fel az egyházmegyei sematizmus. 1828-ban itt élt Sáfrány István és Bemard Mózes kocsmabérlő családja. Azonban a század közepéig számuk csökkent, az 1840-es években már csak ketten laktak közülük a településen. Lélekszámúk az 1860- as években indult ismét növekedésnek, az 1869-es sematizmus már huszonöt fős közösségről tudósított. A palotási zsidóság lé- lekszáma a következőképpen alakult 1880: 32, 1890: 38, 1900: 45, 1910: 53, 1920: 44, 1930: 20 fő. A 20. században a község gazdasági életében a zsidó földtulajdonosok és bérlők játszottak meghatározó szerepet. A báró Schossberger család 1893-ban közel 1200 kh-as birtokkal rendelkezett a faluban. Shossberger Zsigmond és gyermekei 1869-ben kaptak nemességet, majd 1890-ben bárói rangemelést. 1907-től a családot Tor- nyay-Schossbergernek hívták. A palotási vagyonszerző, Zsigmond, földbirtokos és nagy- kereskedő volt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapítója, s más jelentős gazdasági posztok betöltője. A család tagjai életvitelszerűen nem éltek a faluban. A gazdaság a Selypi Cukorgyár cukorrépa-beszállítója volt, 1897- ben 27 cselédnek adott munkát. Az 1920-as Ősagárdon élt 293
