Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
menniük. De hogy aztán mi lett velük, azt már senki sem tudja pontosan. Egyedül az Ascher Oszkár művész úr, aki később Kos- suth-díjat kapott, meg szerepelt mindenhol, híres ember lett, ő jött ide vissza. Többször is, taxival jött, egyszer Keszibe meg Bányapusztára, valamikor a hatvanas évek elején legelőször. Akkor még édesanyám, Borka néni is élt, találkoztak, ríttak mind a ketten... 'Jaj, aranyos Borka néni, csakhogy megláttam még magát! Nagy kerülővel értünk haza!' A száz forintot mindég hozta a postás. Azt kiáltotta: 'Deák Jánosnénak küldi Ascher Oszkár'." Az egykor a községben élő, ismertté vált nyolc áldozat neve: Brünner Elza, Brünner Gyula, Brünner József, Grosz József, Grosz Lajosné, Schwarcz Margit, Sugár Miksáné, Weisz Miksáné Forrás: 1941. népsz.; T. Pataki László: Útonjáró - feljegyzések Nógrád megyéről. [Salgótarján, é. n.] 185-186.; Ladányi 387.; Felvidék, adattár 57. Keszeg Az 1941-es népszámlálás Keszegen négy izraelitát talált, és egy olyan személyt, aki megke- resztelése ellenére a zsidótörvények hatálya alatt állt. A falu ekkor 814 lelkes volt. Az áldozatok közé nem vettük fel a Kopfshtein család négy tagját (Alfréd, Jó- zsefné, Gábor, Herta), mivel véleményünk szerint az illetőséget a YVI adatbázisa helytelenül azonosította a Nógrád megyei Keszeggel. Munkánk során két áldozat nevét ismertük meg: Schiffer Géza/Ormai Melánia, Schiffer József Forrás: 1941. népsz.; Ladányi 392. „Schiffer Géza földbirtokos és kereskedő. Keszegen 1886-ban született, Nagyrócén tett érettségit, majd banktisztviselő lett. 1908-ban átvette családi birtokuk vezetését. A községi képviselő-testület tagja. Neje Ormai Melánia." Kétbodony Kétbodonyban az 1941. évi népszámlálás 19 izraelitát talált, a községet ekkor 642-en lakták. A két világháború között Brack Ignác volt itt a legnagyobb birtokos. Brack Ipolykeszin, 1880-ban született, Kétbodonyban apja birtokát vette át annak halála után. A 700 kh-ból 1936-ra 500 kh-at tartott meg. Az 6 halála után özvegye igazgatta a gazdaságot, aki szintén itt élt. Közel 200 kh-at bírt Ehrlich Ignác, aki a harmincas években még Becskén lakott, és csak később költözhetett ide. Birtokából a háborús években már csak 100 kh maradt. A háború után veje, Lőwy Ignác - aki 1945 novemberében, orosz hadifogságból tért vissza a községbe - igyekezett beindítani a teljesen tönkretett gazdaságot. Tőle megint csak más rokon, Weisz Béláné Biederman Ibolya vette át a földet és az épületeket. A községbe visz- szaérkezett még Biderman Gyula és kiskorú testvére, István is. Kisebb gazdaságot vitt azelőtt a községben még dr. Gerhauser Albert, aki azonban - adataink szerint - nem itt élt (talán a Brack-féle birtok maradék részét bérelte). A községi jegyző 1945 végén kelt jelentése szerint a következő személyeket és családtagjaikat deportálták Kétbodonyból: Ehrlich Ignácot egy, Ehrlich Emilt négy, Borsa Lászlót két, Lőwy Ignácot egy, Weisz Adolfot egy, Lőrincz Jakabot négy családtagjával, és a magányos Weisz Simont, valamint özv. Brack Ignácnét . Ez (legalább) 21 lélek elhurcolását jelenti. Keszegen élt 253
