Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
1944 tavaszán a hitközség vezetői azt jelentették, hogy az elemi iskolában a tanerők száma 3 fő, a tanulóké 178; a Talmud Tórában pedig 2 fő tanítja az 51 gyermeket. Az 1929-ben megjelent Zsidó Lexikon még épségben és teljességében mutathatta be a balassagyarmati zsidóságot. A múlt fölemlítése mellett szólhatott a három templomról: az 1852-ben felépült Besz-Hamidrasról, a nagytemplomról és az ifjúsági egyesület imaházáról, melyet 1926-ban építettek. Felemlíthette a zsidó intézményeket: a Chevra Kadisát (temetkezési egyletet), az elemi iskolát, a Talmud-Tóra iskolát, a nőegyletet, a leányegyletet, az ifjúsági egyesületet, a 23 növendéket nevelő jesivát. Megemlékezett a szócikk szerzője a háborús veszteségekről is: az értékes alapítványok semmivé válásáról, valamint arról a 260 zsidó férfiról, akik a világháborúban harcoltak a hazáért, és akik közül 46- an hősi halált haltak. A 2500 lelket számláló ortodox hitközség 600 családdal és 399 adófizető taggal bírt, akik foglalkozásuk szerint így oszlottak meg: 170 kereskedő, 59 más „szabadpályán" tevékenykedő, 73 iparos, 36 munkás, 19 magántisztviselő, 17 gazdálkodó, 14 ügyvéd, 12 orvos, 12 köztisztviselő, 6 tanító, 3 nagykereskedő, 3 vállalkozó, 3 mérnök, 40 magánzó és 52 egyéb foglalkozást űző, 18 munkanélküli és 27 közadakozásból élő. A 20. század húszas-harmincas éveiben a hitközséget Deutsch Dávid főrabbi, id. Schwartz Dávid elnök, Jónás Emil és Weisz Miksa alelnökök, Federer Salamon és Ungár Salamon gondnokok, Bodor Samu pénztárnok, Klein Dávid gazda, Haas Lajos és Gansel Ernő elöljárók, valamint Adler Samu jegyző vezették. A holocaust megsemmisítette a balassagyarmati zsidó közösséget. 1944 decemberének egy napján a visszavonuló német csapatok felrobbantották a zsinagógát, amelyet a háború után sem építettek már újjá. A romok közül mentette ki Simon István utásztiszt a Ferenc József 1894-es balassagyarmati látogatását, az uralkodó szavait megörökítő márványtáblát: „Népeim irányában a valláskülönbség nem képez válaszfalat szívemben. Királyi kegyelmemre és oltalmamra tehát Önök is mindenkor számíthatnak". Miként a márvány, a szavak is széttörtek... A közösség a század utolsó évtizedeitől kezdve - kisebb stagnálásokkal és visszaesésekkel - folyamatosan gyarapodott az 1920-es évekig. (1785: 529 fő, 1826: 870, 1840: 849, 1848: 1583,1869: 2033, 1880: 2024,1910: 2245, 1920: 2401). Ekkortól csökkenő tendenciát mutatnak a népesedési adatok, 1930-ban 2013, 1941-ben 1712 (13,75 %) izraelita vallású élt a városban. Rajtuk kívül 61 „nem izraelita valA hitközség tagjainak emlékét őrzik a balassagyarmati izraelita temető sírkövei. lású zsidó" volt az 1939. évi IV. te. alapján.2 1944 áprilisában az ortodox hitközség kötelékébe 1516 fő tartozott, az elnök Lázár Mihály seprűgyáros volt. Az anyakönyvvezető rabbi posztját Deutsch Dávid töltötte be. A viszonylag jómódú közösség öt felekezeti egyesületet (Chevra Kadisa, Izraelita Nőegylet, Ifjúsági Jótékonysági Egylet, Leány egylet, Bet- hamidros Egylet) és egy alapítványt (Ungár Zsigmond - Fröhlich Zsófia Aggok Háza Alapítvány) működtetett. A gettósítás előkészítésekor a hatóságok 1780 balassagyarmati zsidóval számoltak. A 209
