Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései
zánk, a szél majd szétvette a deszkákból való tákolmányt. Majdnem megfagytunk. Hübner Ortskommandant volt a parancsnokunk. A betegeket, akármilyen lázasak voltak is, kényszerítette, hogy a nagy hidegben kint dolgozzanak. Nagyon sokan haltak meg. Március 28-án útnak indultunk gyalog. Négynapi út alatt semmi élelmet, vizet nem kaptunk. Mauthau- senbe érkeztünk, ahol április közepéig voltunk. Innen Gunskirchenbe mentünk, ahol az amerikaiak felszabadításáig éheztünk és szenvedtünk a leírhatatlan piszoktól, a sok tetűtól, és legfőképpen attól, hogy szinte minden reményünket elvesztettük már. Linzen, Dornachon keresztül jöttünk Budapestre. Még máma tovább szeretnénk utazni haza, és újból kezdeni szétrombolt életünket. be. Mauthausenben penészes kenyeret kaptunk, de azt is tizenket- ten egy kenyeret. A földön, Zeitekben aludtunk. Günskirchenbe érve, egy hét múlva, ott bepréseltek bennünket egy helyiségbe, ahol több mint ezren voltunk, úgyhogy mozogni sem lehetett. Öt napig voltunk itt, ez alatt az idő alatt vízhez egyáltalában nem juthattunk, csak 4 dl feketekávét kaptunk és ugyanannyi répalevest. Mosakodásról természetesen szó sem lehetett. Május 4-én az amerikaiak szabadítottak fel, akkor azután elkerültünk Hörschingbe, Linz mellé, karanténba, majd Linzbe, Melkbe, ahonnan transzporttal Wienerneustadton, Pozsonyon át értem Budapestre. Jövő terveim: Losoncra megyek állásba. Altmann Sándor Szántó Dániel Balassagyarmat Losonc László György Részlet a DEGOB 569. számú jegyzőkönyvéből. A géptechnikus Eászló Györggyel felvette Oblath Margit Budapesten, a DEGOB Bethlen téri irodájában, 1945. július 1-jén. 1944. április 17-én vonultam be a 101/204. munkásszázadba Jolsvára, onnan a csepeli Weiss Manfréd-gyárba kerültem. Mint védett századbeli, 1944 novemberében Budapestre kerültem, innen vittek ki azután Búcsúra, mely Szombathelytől 10 km-re van, itt sáncot ástunk. Március végén bevittek Ausztriába, az utat Mauthausenig gyalog tettük meg. Mauthausenben mindössze egy hétig voltam, ez alatt az idő alatt nem is dolgoztam, egy hét után azután elvittek bennünket Günskirchen186 1942. december elején bevonultam Jolsvára mint munkaszolgálatos. 1943. január végén kivittek Oroszországba. Tizennégy napi utazás után Orsában (Fehéroroszország) átadtak bennünket a németeknek - nem mint munkaszolgálatosokat, hanem mint deportált zsidókat -, és Osintorfban (szintén Fehéroroszország) egy nagy tőzegtelepen dolgoztunk. A munkát rettenetes hidegben, 40 fokos volt, kellett végeznünk. Cca. hatszázan voltunk, és itt rengeteget szenvedtünk az éhségtől is. Három hónapig tartott itt a munka, és május 31-én eljött értünk a vonatparancsnokunk, és visszavitt a magyar csapatokhoz, ahol egy munkásszázadhoz osztottak be. Ezután Sopronban átadtak a németeknek, és Részlet a DEGOB 677. számú jegyzőkönyvéből. Altmann Sándor kereskedővel felvette Weiss Margit Budapesten, a DEGOB Aréna úti otthonában, 1945. július 5-én.
