Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
egyik legkorábbi támpontunk a nógrádi gettósítás előkészületi munkálatairól. A kezdetleges, s később többször módosított tervezet 7069 főnyi zsidósággal számolt a vármegye területén.9 Losonc megyei város vette volna fel saját sárga csillagosait, a Losonci és Szécsényi járás zsidóságát (közel 2500 főt), Balassagyarmatra került volna a város, a járás, illetve a Nógrádi járás zsidósága (valamivel több mint 2500 ember). Salgótarjánban a város és a Sziráki járás mintegy 1700 lakójának kellett volna tömörülnie, a Salgótarjáni járás nagyjából háromszáz fős zsidóságának sorsát azonban még függőben hagyták: nem tudták eldönteni, Cered vagy Kisterenye községben állítsanak-e gettót. (^2.) Sajnos semmi konkrét nyoma nincs annak, hogy a belügyminiszter bizalmas és a kormány hivatalos gettórende- lete között eltelt három hétben milyen konkrét lépéseket tettek a megyében, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a zsidóság összegyűjtését saját szakállukra - mert az országban ilyenre is volt példa10 - nem kezdték meg. Ezekben a napokban - a fennmaradt források tanúsága szerint - elsősorban a zsidó lakosok lakhelyükön tartásáért léptek fel a nógrádi hatóságok, igen szigorúan. A belügyminiszter április 6-ai, 6160/1944. VII. rés. számú, szigorúan bizalmas utasítása a légoltalmi okokra hivatkozva szólította fel a BM szervein keresztül a zsidóságot állandó lakóhelyükre való visszatérésre - ha kell, karhatalommal, még súlyosabb esetben az internálást is kilátásba helyezve. Nógrád vármegye mindvégig hivatalban maradó alispánja, Neográdi Horváth Sándor április 11-én juttatta el az utasítást a rendőrkapitányoknak,11 akik újabb néhány nap elteltével láttak hozzá a rendelkezés teljesítéséhez. (►3.) A felhívás (és a rendelet szövege) beleillik a zsidóság félrevezetésének koncepciójába, amely szerint katonai okokkal igyekeztek álcázni a zsidótlanítási műveletek tulajdonképpeni végcélját.12 Hasonlóan szigorú megtorlásra számíthattak, internálásukat kockáztatták mindazok, akik valamilyen módon gátolták, veszélyeztették a zsidótlanítási terveket: egyáltalán nem, illetve nem szabályosan13 viselték a megkülönböztető jelzést, politikailag megbízhatatlannak nyilvánultak, visz- szaéltek az utazási igazolvánnyal, vagy éppen zsidót rejtegettek. A kanárisárga színű, hatágú, 10x10 cm átmérőjű csillag viselését április 5-én tette kötelezővé Sztójay miniszterelnök,14 az április 12-ei, 172.068/1944. VII. BM számú rende9 Egy kassai feljegyzés szerint a Salgótarjánból és Balassagyarmatról júniusban Auschwitz felé indított vagonoknak 6987 „utasa" volt, ebben azonban már néhány megyehatáron túli település zsidósága is benne foglaltatik. Braham 1358. p. 10 Braham 552. p. 11A Nógrád Megyei Levéltárban Balassagyarmat polgármesterének iratai között maradt fenn, száma: V. 83. 21. biz./1944. 12 Braham 555. p. 13 Az ilyen eseteknek se szeri, se száma. Egy losonci asszonyt pl. 2000 pengőre vagy száz napi elzárásra büntetett a rendőrkapitány a gettósítás előtt, mert „a felső kabátjára felvarrt sárga csillagot retiküljével eltakarta". Losonci Hírlap, 1944. május 14., 4. p. 14 Az 1240/1944. ME számú rendeletet ismerteti: Vértes 330. p. Részlet a balassagyarmati Ipoly- menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóteremnek helyet adó hitközségi imaházból.
