Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
lövet, akkor nem lesz, aki Aszódra vigye a vonatot. Iszonyatos káromkodások közepette ő is felszállt a mozdonyra, szigorú őrséget állított Becskén a szerelvény köré, s visszajöttünk Nándorba a szerelvény második részéért. Miután minden baj nélkül visszaérkeztünk Becskére az „elszökött" vonatrésszel, újra összeállítottuk az egészet egy szerelvénnyé, s innen már akadály nélkül robogtunk Galgamácsáig, ahol ismét vizet kellett venni a mozdonynak. A csendőrparancsnok az „átélt izgalmak" miatt egész úton ideges volt, velünk is, embereivel is ordítozott. Mikor aztán befutottunk Aszódra, átadta a szerelvényt az ottani német állomásparancsnokságnak, megkönnyebbült, mindnyájunknak egy-egy rúd téliszalámit és egy-egy üveg pálinkát adott a „sikeres együttműködésért". Aszódon egyesítették a két gyarmati szerelvényt, majd Miskolc felé vitték tovább fővonali mozdonnyal és személyzettel. Mi még ott voltunk Aszódon, mikor a csendőrök hajnalban ellenőrzést tartottak a vagonokban. Már halott is volt az egyik kocsiban, nevezetesen dr. Mandel Ignác idős orvos, aki sokáig a gyarmati vasúti orvos is volt. (Bágyi József vonatvezető 1964-es visszaemlékezéseit közli: Vojtkó István balassagyarmati lakos visszaemlékezése a vészkorszakra. In: A Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve, 1995. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 1995, 136-145. p. Idézet: 142-143. p.) (48.) Salgótarjáni munkaszolgálatos emlékei a Miskolcon áthaladó halálvonatokról A század Hejőcsabán lakott, de már nem mészégetőhöz hordtuk a követ, sürgősebb, fontosabb feladatot adtak nekünk. Miskolc rendező pályaudvarát bombatámadás érte néhány napja, ott takaríA túloldalon fent: A Balassagyarmati Zsidók Elhatárolt Területének Tanácsa levélben tájékoztatja az Ipartestületet a zsidó iparűzők számával kapcsolatban. Balassagyarmat, 1944. május 14. Alatta: Két főispán a megye múltjából: a felső képen Pályi Pál, Nógrád megye 1925 és 1930 közötti főispánja. Édesapja egy szobi tüzelőanyag-kereskedő írnoka, édesanyja egy helybeli pék lánya volt. Hivatali működése alatt segítette azokat is, akik szemben álltak a hivatalos Magyarországgal. Második felesége zsidó származású volt, házasságkötésükkor azonban református hitre tért. Férjével együtt minden vasárnap részt vett az istentiszteleten. 1944-ben mindezek ellenére elhurcolták, és Auschwitzban vesztette életét. A másik képen bellusi Baross József, aki 1923 és 1939 között alispán volt, majd ezt követően 1944-ig a megye fóispáni posztját töltötte be. Nevéhez fűződnek a megyei zsidóság legtragikusabb évei, hónapjai. Az emberi sorsok tragikus ellentmondásosságát mutatja az, hogy sógornője, Bende Márta, annak a Horn Árpádnak volt a felesége, akit a balassagyarmati gettó felszámolásának időszakában hurcoltak el a detektívek, és így került (vélhetőleg) Auschwitzba. Horn zsidó származású, de evangélikus vallású nagybérlő volt.
