Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás

A hosszú, kígyózó menet két oldalán pedig a csendőrök ordítottak, a lemaradókat puskatussal, csizmaorral biztatták a gyorsabb haladásra.

Az útvonal mentén lakó nem zsidó családok a menet zajára kijöttek kapujukba, vagy kinyitott ablakukon nézték az apokaliptikus menetet, és ismerősöknek próbáltak integetni. A csendőrök azonban a házaik előtt állókra rárivalltak, megfenyegették őket: „Hogyha sajnálják a büdös zsidókat, beállhatnak közéjük!"

Lassan mindenki behúzódott, a rolók csendben siklottak le, a spalet- ták halkan csukódtak be. A vánszorgó, poros menetet már csak a kerítések résein kukucskáló gyerekek nézték.

(E „halálmenet" emlékére, a város mártírhalált halt izraelita lakosainak utolsó útjára emlékezve változtatták 1947-ben a Csesztvei út nevét Mártírok útjára.)

Az állomáson a Vili. vágányon álló szerelvény mellé terelték a beérkező menetet. Két csendőr egy ruháskosarat fülénél fogva lóbálva megindult a mérlegháztól a vagonok mellé sorakoztatottak felé, s felszólították még egyszer a szerencsétlen, elkábult, már jóformán állni sem bíró embereket, hogy ebbe a kosárba dobja mindenki a még mindig nála lévő arany- vagy ezüstholmit. És csodák csodája: a számtalan motozás, kutatás után még mindig került elő annyi ékszer, aranypénz, nyaklánc, aranyóra, hogy mire a két csendőr a kosárral elért a kapuhoz, az majdnem félig megtelt.

Ezután kezdődött meg a kocsikba a beszállítás, vagy helyesebben mondva a „bepréselés". Az egy családhoz tartozók igyekeztek a felszállásnál egy kocsiba kerülni. Azonban így is előfordult, hogy miután az egyik kocsi már „megtelt", az anyától elvették a gyermekét, vagy az öreg szülő mellől a fiatal - eddig támaszt nyújtó - lányát, s őt már a másik kocsiba hajtották.

Miután az első tizenöt kocsi megtelt, a késő délutáni órákban lelaA túloldali képen a salgótarjáni, a fenti képen a balassagyarmati direktórium és tanács tagjai 1919- ben. Lent: A losonci és környékbeli zsidóság többsége örömmel fogadta Eszak-Nógrád egy részének az anyaországhoz történő visszatérését. A deportálásokat már 1942-ben végrehajtó Szlovákiától való elszakadás sokáig az élet reményét jelentette a számukra sajnos csak időlegesen. A képen a magyar csapatok fogadása Losoncon, 1938 novemberében. Koltai Ernő kinevezett polgármester üdvözli a honvédség parancsnokát. A balassagyarmati ügyvédet a magyar hatóságok nevezték ki a város ideiglenes vezetőjévé. 1944-ben ráhárult a gettórendelet végrehajtása.

127