Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás

Házaspár Kisterenyéről.

1 Veesenmayer távirata a külügyminisztériumnak. Wilhelmstrasse 836. p.

2 Thadden követségi tanácsos május 5-ei távirata a budapesti követségnek. Wilhelmstrasse 841. p.

3 Wilhelmstasse 844. p.

4 Wilhelmstrasse 865-866. p.

5 Braham 657. p.

6 NML IV. 454. 11525/1944. Eördögh László rendőrkapitány június 21-ei jelentése a nyilaskeresztes párt gyűléséről.

118

szem. Zaklatott létünk, a hontalanság, álmatlanság, kimerültség miatt képtelen voltam számon tartani a napokat, nem is érdekelt. Inkább az izgatott, hogy mikor megyünk már tovább arra a „végleges" helyre, amiről óráról órára újabb hírek keringtek, és amit annyira vártunk, mert valahogy úgy képzeltük, hogy végzendő munkánk ellenszolgáltatásaként megfelelő szállást és munkabért fogunk kapni. Ott átvészeljük valahogyan a háborút, és a fölszabadító angol vagy orosz csapatok igazságot szolgáltatnak, visszakapjuk a léthez való jogot, és új jövő vár a zsidóságra.

Kis idő múlva zárt marhavagonokban (egy vagonban kb. 80-82 ember), egy ivóvízzel teli vödörrel, egy szennyvödörrel, nagyon kevés élelemmel útnak indítottak bennünket az auschwitzi haláltáborba.

(Somogyi Magda: „Áldassék, ki igazságosan ítél". Visszaemlékezés. Szécsényi Honismereti Híradó, 1985/1-2. 39-51. p. Idézet: 49-51. p.)

A deportálások előkészítése és a bevagonírozás

A zsidóság deportálásának mikéntjéről a náci Németország teljhatalmú megbízottja, egyben magyarországi követe, Edmund Veesenmayer 1944. április 23-án még csak azt szögezte le biztosan, hogy „deportálás gyalogmenetben nem lehetséges". A hadigazdálkodási érdekek messzemenő figyelembevételére, nevezetesen arra hivatkozva, hogy túl sokba kerülne az ellátás, gyorsan kopnának a lábbelik, és persze az őrizet is problémás lenne,1 más megoldást kerestek. Május első napjaiban már a lehetséges vasúti szállítási útvonalak okoztak komoly fejtörést. A Lembergen át vezető vonal ugyanis katonai okokból mutatkozott aggályosnak, a Budapesten keresztülhaladót az ottani zsidóság nyugtalanításának elkerülése végett nem tartották célszerűnek, a Szlovákián keresztül való deportálás tervétől pedig a pozsonyi követség húzódozott.2 Másnapra, május 6-ra aztán mégis eldőlt, hogy „közlekedéstechnikai okokból" e legutóbbit, a Kelet-Szlovákia - Eperjes útvonalat veszik majd igénybe.3

Június 13-án Veesenmayer megküldte Ribbentropnak a

III. deportálási zónával kapcsolatos terveit: „A zsidók koncentrálása a Budapesttől északra fekvő területen - Kassától a birodalmi határig, III. zóna - 1944. június 10-én lezárult. Szállításuk 21 vonattal június 11-16. között bonyolódik le. A tervezett összlétszám (kb. 67 ezer) előreláthatólag itt sem lesz elérhető, mert a magyar becslések általában túlzottak