Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás

Az érsekvadkerti Róth József és Goldstein Edit házasságlevele.

delmünk nem sokáig tarthatott, láttuk, hogy valami lóg a levegőben, valami nincs rendben. (Részlet a DEGOB 3552. számú jegyzőkönyvéből.)

Schenk Erzsébet: Nyírjespusztán egy dohánypajtában voltunk elhelyezve ezernyolcszazán, a helybeliek egy pajtában, a szemben lévőben a környékbeliek voltak. Itt már egészségügyi berendezésről szó sem volt, sem vizünk, sem rendes latrinánk nem volt. Vízért a kb. három km távolságra lévő állatitatóhoz kellett eljárni. A mosakodá- si lehetőség a lehető legrosszabb volt, mert a gazdaság nem akarta megengedni, hogy mosakodáshoz is abból a kútból hozzunk vizet, attól tartván, hogy a kút kimerül, úgyhogy a még távolabb eső halastóhoz kellett naponta vízért menni azoknak, akik mosakodni is óhajtottak. Sem gyógyszerről, sem kötszerről, sem pedig olyan helyiségről, ahol egy fertőző betegség megjelenése esetén el lehetett volna helyezni a betegeket, gondoskodás nem történt. Mialatt Nyírjespusztán tartózkodtunk, két szülés fordult elő, az egyik ott bonyolódott le a pajta porában, de anya és leánykája még egészségesen ért ki Auschwitzba, hogy a gázban elpusztítsák őket. A másik szülés, legerélyesebb intervenciómra, a nyírjespusztai gettótól tíz-tizenöt lépésre lévő béreslakás szobájában történt. Ott-tartózkodásunk ideje alatt egy hatvanéves hölgy előttem ismeretlen kábítószerrel megmérgezte magát. Bejelentésemre mentőautó jött ki érte, de mire kórházba került, meghalt. (Részlet a DEGOB 3551. számú jegyzőkönyvéből.)

(44.) Somogyi Magda visszaemlékezése a szécsényiek gyűjtőtáboráról

Ebben a hodályban a megaláztatásunk az eddigieknél, „magasabb" szinten történt. A családot (férfiakat, nőket vegyesen) egy-egy sarokban még egyszer ellenőrizték: a törvényt kijátszva nem rejtettek- e el maguknál valamilyen értéket, és mégiscsak magukkal hozták be nem szolgáltatott kincseiket. A testi motozás a következőképpen zajlott. Le kellett meztelenre vetkőznünk, a mi családunkat a Szé- csényben mindenki által Gólya néninek hívott szülésznő vizsgálta meg - ma sem tudok elérzékenyülés nélkül gondolni őszinte emberségére, és arra, hogy kelletlenül tett eleget a parancsnak. Tehát vetkőztünk. A kisöcsém előtt, akinek ma is látom a szemét, iszonyat ült benne látva apánk, a család támasza, erőssége kiszolgáltatottságát. Rémülete fokozódott, hogy létezik olyan hatalom, ami apánknak, anyánknak egyaránt parancsol, ami előtt ők is védtelenek. Talán most döbbent rá először tízéves életének teljes bölcsességével, hogy a zsidó más, mint a többi ember. Apám sosem vetkőzött le a gyerekei előtt, és mi nem mertünk egymásra nézni, mert szégyell tűk, hogy