Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Előszó helyett

... és elveszett a család 1937-ben fel­épült korszerű, kilenclakásos bérhá­za is. rantált sima utat. A bevándorolt zsidó embereké sem volt az. A hosszú együttélés és a közös sorsvállalás alatt a befoga­dottak kitörölhetetlen nyomokat hagytak. Mély nyomokat a társadalom eszményi világában, hétköznapi szokásaiban, kulturális életében és beszédmodorában. Nem foglalkoznánk ezzel a kérdéssel hatvan évvel a tragikus események után, és nem kísérne minket még soká, ha ez nem így lenne. Megma­gyarázni a megmagyarázhatatlant - ez a feladat maradt ránk mind a mai napig. Küzdünk a haláltáborok, a kockázatos me­nekülések, az egzisztenciális harcok, az elkobzott vagyonok, a kegyeleti tárgyak és sírkövek, az üres zsinagógák emléké­vel. De a kiengesztelés nem jelent feledést, a megbékélés nem jelent hallgatást. A gyűlölet a tévhit talajából táplálkozik, milliók elnyomá­sát, üldözését, halálát hozza. A gyűlöletet a politika fegyvere is. Szinte kiolthatatlanul képes betáplálni azt egy gondokkal küzdő társadalomba, lelki-szellemi alapokról fakadó, de faji­nak pecsételt magatartásforma képében. A közös gyűlölet azt az érzést kelti, hogy aki nem tartozik a kiszolgáltatottak, az alávetettek közé, az elismert emberfajta, és ami a lényeg, sa­ját közösségének oltalmát élvezve büntetlenül gyűlölködhet, s megalázhatja a másikat. Ezért volt alkotmányellenessége, embertelensége, gazdasági logikátlansága ellenére oly egy­szerű a társadalom e jelentős alkotórészét törvényesen elha­tárolni, eltávolítását megtervezni. A huszadik századot a gyűlölet századának nevezik. A 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom