Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

vármegyei rendelkezésnek ellenállókat pedig az alispán büntesse meg. A június 10-ei közgyűlésen a szolgabírákat megbízták azzal, hogy az országos mértékegységek használatáról szóló parancsot hirdessék ki. A fejedelem ügyelt arra is, hogy az ország jövedelmeit minél inkább gyarapítsa, hogy a szabadságharc anyagi hátterét megteremtse. Ennek a szándékának a bizonyítéka, hogy lépéseket tett a kincstári birtokok jövedelmezőségének emelésére, valamint a dézsma bevételeket az ország érdekében, annak céljaira fordíttatta. Az ország jövedelmeinek kárára vált ugyanis, hogy a kincstári kezelésben lévő birtokok, azok akkori és lehetséges bevételei és kiadásai nem voltak megfelelően összeírva, ami miatt az ország jövedelmeit a haza lakosai közül néhányan a maguk javára használták föl. Mindennek megszüntetése érdekében II. Rákóczi Ferenc 1704. március 23-ai keltezésű parancsa (15.) szerint elküldte Bohus Ferencet, hogy írja össze a Nógrád vármegyében lévő kincstári kezelésű birtokokat. A fejedelem utasította Nógrád vármegyét, hogy Bohus Ferenc mellé küldjön két személyt a tagjai és bírái közül. A két küldött feladatává tette az elkészült összeírást hitelesítését, s aláírását a fejedelmi megerősítés érdekében. A május 13-ai a nemesi közgyűlésen ezt ismertették Bohus Ferenc Rimaszombaton kelt levelével együtt. A szolgabíróknak megparancsolták, hogy járásaikban csatlakozzanak Bohushoz és idősebb Szigyártó Istvánhoz, vagy annak akadályoztatása esetén más esküd thöz. A fejedelem 1704. december 13-ai levelében (42.) megparancsolta, hogy induljon hozzá vármegyei követ, aki tájékoztassa őt arról, hogy az ország törvényével összhangban a hadsereg felállítását, tartását milyen egyházi birtokok, mennyit hozó dézsmák szolgálhatnák a vármegyében. II. Rákóczi Ferenc 1705. április 28-án kelt következő levele (55.) május 9-én került a vármegye közgyűlése elé, ahol a vármegye elfogadta a fejedelmi rendelkezést, ami szerint az adott évi egyházi tizedet a királyság szükségletére fordítsák. Rákóczihoz megérkezett 1705. augusztusában (70.) Nógrád vármegye kérése a losonci paraszttelkeken lévő armalisták dézsmájának elengedése ügyében. A fejedelem is belátta, hogy nagyon kevés lenne az említett dézsma mennyisége, de mégsem engedhette el, mert akkor azt mások is kérhették volna, sőt ugyanerre hivatkozva a birtokos nemesek a jobbágyaiktól szedett dézsma elengedéséért folyamodhattak volna. Egyébként pedig az volt a véleménye, hogy a paraszttelkeken élő armalisták, akik a birtokos és más nemesekkel együtt zsoldost fogadtak föl, ne sajnálják ezt a kis jövedelmüket az ország, végső soron saját maguk védelmére fordítani. Mindezt a vármegye tudomásul vette. Fontos kérdés volt a katonák és családtagjainak adóztatása, illetve azok mentessége is, hiszen félő volt, hogy az elégedetlen katonák leteszik a fegyvert. A vármegyének írott levelekben a fejedelem azonban nem országos ér36