Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

Bevezetés Még mielőtt 1703. június 16-án II. Rákóczi Ferenc szerény kíséretével átlépte volna a magyar határt a császári Haditanács Bécsből június 2-án levelet intézett Koháry Istvánhoz arról, hogy a császár Felső-Magyarországon a rablók és zendülők kóborlásának megakadályozását kívánja, ezért megbízta Koháry ezredest, járjon el a parancs értelmében.

1 Hat nappal később Koháry is levelet írt Szécsényből Török András Nógrád vármegyei alispánnak a zászlók alá gyűlt kóborló tolvajok ügyében. Kifejtette, egyetértett azzal, hogy az előző esztendőtől a császár parancsára Nógrád vármegyében elkezdték megfogni a kóborló tolvajokat. A Tiszántúlon néhány ilyen tolvaj zászlók alá gyűlve kezdett kóborolni, s feldúlták néhány főrend udvarházát, ennek megakadályozását szorgalmazta Koháry Nógrád vármegyében is.

2 A fejedelem július 30-ai tiszabecsi győzelme után a nógrádi nemesség elkezdett szervezkedni a „paraszt lázadók" ellen. Valószínűen augusztus 29én szólította Rákóczi csatlakozásra e vármegyét is, ám a következő nap a Losoncon tanácskozó vármegyei nemesség úgy döntött, hogy hű marad a királyhoz. A szeptember 4-én Gácson tartott nemesi közgyűlésen elrendelték, hogy a nemesség húzódjon Gács és Kékkő várába, valamint Szécsény mezővárosba. A fejedelem csapatai szeptember 2-án lépték át a vármegyei határt Füleknél. Miközben a nógrádi parasztság földesuraival ellentétben átállt, a három településre szorult nemesség napokon belül elszigetelődött. Rákóczi vitézei októberben bevették a nemesi ellenállás három helyszínét, 13-án először a szécsényiek, majd 15-én a gácsiak adták át a várat, s végül 17-én a kékkői erősség is kapitulált. A Gácson lévő nemesek mielőtt letették volna a hűségesküt a fejedelemnek, nyilatkozatot tettek, hogy nem önként, hanem fegyver által hódoltak meg, s nyilatkozatukat elhelyezték a garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi levéltárában, hogy bebiztosítsák magukat a szabadságharc bukása utáni időkre.

3 A Nógrád vármegyét irányító nemesség kisebb része elhagyva a vármegye területét megmaradt a császári oldalon úgy, mint Koháry István, a többség ellenben Török Andráshoz hasonlóan a szabadságharc szolgálatába állt. Az 1705. esztendő végéig II. Rákóczi Ferenc Nógrád vármegye területén többször megfordult. Az ittlétének emlékét őrzi a Szentén, 1704. november 25-én kelt levele (40.) is, amelyben országos érvényű rendeletét tette közzé a 1

NML XIV-3. C-5/5. Rákóczi levelek I. kötet (1703-1704.), 21. 2 NML XIV-3. C-5/5. Rákóczi levelek I. kötet (1703-1704.), 20. 3 Belitzky, 1973. 217-219. 5