Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

A forrásközlésről

betoldásokat nem jelöltük, az író által jelzett helyre szúrtuk be azokat. A rövidítéseket feloldottuk, ami miatt a szövegben lévő rövidítésre utaló jeleket, pontokat elhagytuk. Amennyiben lehetőség volt rá, a sérült szövegrészeket kiegészítettük. Valamennyi típusú szöveget igyekeztünk betűhíven közzétenni, ami azt jelenti, hogy a szövegben előforduló hibákat, elírásokat sem javítottuk ki, sőt az áthúzott szövegeket is hasonló formában hagytuk. Ez a közlési mód lehetőséget ad arra is, hogy összevethessük az eredeti és a Nagy Iván által másolt levelek írásmódját. Például Nagy Iván 19. századi másolatában feltűnik a központozás szélesebb körű alkalmazása, a hosszú í betűk használata a rövid i helyett, vagy a Losonc sajátos "Losoncz"-ként való használata, miközben egy századdal korábban „Lossoncz"-nak írták a település nevét. Főként a közgyűlési jegyzőkönyvekben szerepelnek különleges, ma már nem használatos betűk az y és a magánhangzók (a, e, o, u) esetében, amelyek közül csak a két párhuzamos ékezettel ellátott e betűt nem tudtunk visszaadni, amit a kötetben az „é" betűvel jelöltünk. A további szövegkritikai megjegyzések pedig az abc betűivel jelölt jegyzetekben találhatóak az adott szöveg után. A fejedelmi levelek, s részben a vonatkozó levelek magyar nyelven íródtak, de bennük számos latin szó, kifejezés, vagy akár mondat is megtalálható, míg a többi irat kizárólag latinul került lejegyzésre. Annak érdekében, hogy minél több, latinul nem tudó érdeklődőnek tegyük minél jobban megismerhetővé az iratokat, számokkal jelölt, több mint kétezer lábjegyzetet készítettünk. A magyarul íródott, de latin mondatrészeket tartalmazó szövegek latin nyelvű részeit úgy fordítottuk, hogy azok a magyar mondatba akár archaikus formában is beleilleszkedjenek. A gyakorlatilag latin nyelvű iratok fordítása során, bár igyekeztünk a pontos tolmácsolásra, mégis a közérthetőség kedvéért törekedtünk a mai magyar nyelv használatára. Mivel a fordítás a lábjegyzetbe került, s további jegyzet készítésére nem nyílt mód, ezért a latin szövegek fordításába értelmileg oda illő, ám a mondatszerkezetbe közvetlenül nem tartozó részeket is építettünk, amelyek közül talán a legszembetűnőbbek a zárójelbe rakott, de dőlt betűvel szedett magyarázatok. Ugyancsak a lábjegyzetbe kerültek az eredeti iratban szereplő hely- és településnevek, amennyiben azok a ma használatos formájuktól eltértek. A településnevek esetében megjegyzendő, hogy például az eredeti szövegben szereplő „Vadkert" a lábjegyzetbe „(Érsek)Vadkert"-ként, míg a fejedelmi levél címébe, a tartalmi kivonatába, s a vonatkozó iratokat összefoglaló szövegbe „Érsekvadkert"-ként került be.

1 A személynevek esetében gondot jelentett, hogy az iratokban számos vezetéknév különféle formában volt megtalálható. A nemesi nevek esetében a lábjegyzetben szerepeltetjük az adott Felhasznált irodalom a települések azonosítására: Lelkes, 1998.; Borovszky, 1988.; Gyalay, 1989. 48