Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)
A forrásközlésről
A tisztújításra vonatkozó levél a január 17-ei nemesi közgyűlés elé került, ahol határozat született arról, hogy a fejedelmet értesítik a tisztújítás végrehajtásáról. A parancsban szereplő Jánoky Zsigmond irányította a tisztújítás menetét, s adta elő az alispánságra jelöltek névsorát. A listán szereplő Török Andrást újból alispánná, Feja Jánost ismételten másodalispánná nevezték ki. A korábbi szolgabírákat is megerősítették hivatalukban, név szerint Bende Jánost, Bene Györgyöt, Mocsáry Istvánt és Szalontay Jánost. A fejedelmi udvarban szolgálatot teljesítő Ráday Pál, a vármegye korábbi jegyzője maga helyett jegyzőnek Pelargus Györgyöt, ifjabb Szigyártó Istvánt, Mesko Jánost és Kántor Istvánt ajánlotta, akik közül az utóbbit meg is választották. Mindezek fényében a fejedelem által ajánlottak közül vármegyei tisztségviselő lett Török András alispán, Feja János másod alispán, míg Ráday Gáspár, Mocsáry Balázs, Kajali Pál, s a Ráday Pál által is megjelölt Pelargus György nem kapott tisztséget. A leköszönő tisztségviselőknek 1705. február 23-án, Losoncon kellett a számadásukat átadniuk, s a tartozásukat rendezniük, Jánoky feladata volt ennek eredményéről a fejedelmet értesíteni. 9, A béketárgyalások ügye I. Lipót császár még 1704. január 2-án bízta meg Széchenyi Pál kalocsai érseket, hogy kezdjen béketárgyalásokat. A második gyöngyösi értekezlet után került sor a Selmecbányái béketárgyalásokra október 17-e és 30-a között. A tárgyalás érdekessége az volt, hogy mindkét fél között egyaránt megtalálhatóak voltak Nógrád vármegyei gyökerekkel rendelkező személyek, a császári oldalon a kalocsai érsek és gróf Koháry István császári altábornagy, míg a fejedelem részéről az Udvari Tanács tagjaként Ráday Pál is. A megbeszélések nem hozták meg a kívánt eredményt, ám a tárgyalások a későbbiekben mégis folytatódtak. A hivatalos kapcsolatfelvételek 1706. június elején indultak meg, amikor megismétlődött a korábbi helyzet, miszerint a császár által küldött Széchenyi Pál érsek és a fejedelmi oldalon álló Kajali Pál, azaz két nógrádi kötődésű megbízott került Nagyszombatban a tárgyalóasztal mellé. 1 A nagyszombati béketárgyalások előtt azonban a fejedelem kikérte a vármegyék véleményét is. Az 1705. április 25-én kiadott írásában megjegyezte, hogy már a legkorábbi kiáltványaiban is kinyilvánította az ország nemeseinek, hogy a magyar ügynek és a nemesi szabadságnak a császári házzal szembeni védelme érdekében kezdte meg a végsőkig tartó hadakozást, vagy a tárgyalással történő megegyezést. A császári oldal külföldön elterjesztette, hogy kész a haza szabadságának visszaállítására. A fejedelem kifejtette levelében, hogy ő is a haza szabadságára és a békességre való törek1 Köpeczi-R. Várkonyi. 2003. 218-222., 298-301. 42
