Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

tott a különféle termékek árainak szabályozása is, hogy a lakosság, s nem utolsó sorban a hadsereg elérhető áron juthasson hozzá a kereskedők áruihoz és a mesteremberek munkáihoz. Az egységes mértékegységek alkalmazásától pedig a gazdasági visszaélések megszüntetését várta a fejedelem. II. Rákóczi Ferenc 1704. február 24-én elküldött levelében (11.) tudatta, hogy a tisztjei és hadserege többszöri panaszából értesült arról, hogy némely kereskedő a puskagolyóban lévő töltés mennyiségét megkisebbítette, s áron felül árulta a lőport a haza és a nemzet kárára, ennek elkerülése érdekében vissza kell állíttatni a lőpor és a golyóbisok régi készítési módját. A fejedelem utasította Nógrád vármegyét, hogy ezt a parancsát hirdettesse ki, a tisztek pedig ügyeljenek arra, s parancsolják meg nekik, hogyha valahol olyan kereskedőt találnak, aki ilyen töltéseket és puskaport árulna, az egy hét alatt állítsa vissza annak régi mennyiségét, és a szokott, 15 dénáros áron adja el. Ha pedig a vármegye valamely helységében a parancs vétele után is továbbfolyna a töltésekkel való visszaélés, illetve ha a tisztviselők a saját hatáskörükben nem intézkednének, valamint a kereskedők nem engedelmeskednének a töltés mennyiségét és árát megszabó parancsnak, akkor a tisztviselőket részesítsék megrovásban, a kereskedőket pedig a közjót akadályozóiként vagyonuk elkobozásával és börtönbüntetéssel sújtsák. A március 6ai közgyűlés elhatározta, hogy mindenben teljesíti a kapott parancsot. Néhány nap múlva pedig a következőekről értesülhetett a vármegye az 1704. május 4-én (25.) kelt levélből. Rákóczi a hadseregnek és több vármegye lakosainak panaszaiból megtudta, hogy az idegen német nemzet adóztatásai végett a pénz más országokba áramolt, pénzhiány alakult ki, ennek ellenére a vármegyékben és a szabad királyi városokban a kereskedők és mesteremberek az árúikat áron felül értékesítették az ország és benne a vármegyék lakosainak kárára. Mivel Rákóczi szerint a hadakozás célja az igazság és arányosság visszaállítása, ezért utasította a vármegyét, hogy a kereskedők és mesteremberek áruinak, munkáinak árát szabja meg igazságosan úgy, hogy biztosítsa a kereskedők és mesteremberek számára az akkori helyzethez alkalmazott tisztességes nyereséget, a hadseregnek és az otthon lévőknek pedig azt, hogy az árukhoz és munkákhoz a valós értékükön juthassanak. A május 19-ei nemesi közgyűlés utasította az alispánt, a szolgabírákat és másokat, hogy intézkedjenek ez ügyben, akik a hatósági árszabást el is készítették augusztus 20-áig. A következő szabályozás 1705. június 5-én (59.) kelt. A fejedelem szerint a lakosság, de főleg a parasztság kárára vált az a törvénysértés, hogy a kereskedelemben és egyéb gazdasági ügyleteknél helyenként eltérő mértékeket, köblöt, vékát, iccét használtak. Utasította a vármegyét, hogy hirdesse ki a rendelkezés kézhezvétele utáni nemesi közgyűlésen, majd a járásokban a szolgabírák által, az egész országban csak az országos használatra rendelt mértékeket, köblöt, vékát, iccét alkalmazhatják, a fejedelmi utasításnak és a 35