Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

vármegyéknek nagyobb adóterheik voltak, ezért adóját nem mérsékeli. Nyilatkozatot kért a vármegyétől, hogy milyen adót vetett ki a helységekre, és miért kívánja a hátralékokat beszedni. Mindezeken túlmenően a hadsereg tagjainak ellátásáról II Rákóczi Ferenc két alkalommal is rendelkezett. Először megparancsolta, hogy az ország szolgálata érdekében a Gács várában lévő, ötven hajdúból álló várőrséget a vármegye lássa el élelemmel és pénzbeli fizetéssel, amint korábban is tette, mindezt indokolta még azzal is, hogy a többi vármegyéhez képest Nógrádnak nem volt terhe a hadsereg ellátását tekintve. Felszólította a vármegyét, hogy rendelkezzen a várőrség élelméről és fizetéséről, egy személynek havonta 2,50 forintot és két véka lisztet fizessen, a többi hajdút pedig a kincstári jövedelmekből lássa el. II. Rákóczi Ferenc Miskolcon, 1704. január 28-án írt levelét (9.) február 12-én tárgyalta a nemesi közgyűlés. Megjegyezték, hogy a fejedelmi utasítással ellentétben Nógrád vármegye a gácsi hajdúknál többet is el szokott látni Darvas Ferenc utasítása szerint, amiről a fejedelmet értesíteni kívánták, s a további rendelkezésig a kötelezettségük teljesítését függőben hagyták. Ezt követően a fejedelem a vármegyei gyalogság fizetését 1704. november 13-tól (39.) hónaponként 3 rajnai forintban állapította meg. A vármegyét ekkor kötelezte a felállítandó gyalogság fizetését beszedő adószedő kinevezésére. A katonák ellátásán túl a vármegye a menekültekről is gondoskodott. A dunántúli menekültek az 1705. július elsejei fejedelmi utasításig (65.) Heves vármegyében, Gyöngyös környékén voltak beszállásolva. A fejedelem elrendelte, hogy a menekülteket Nógrád vármegyében és Kis-Hont kerületben, pontosabban Losoncon és Rimaszombaton szállásolják be, s lássák el őket az élelmiszerraktárakból. Tekintettel arra, hogy a menekültek a közügy érdekében hagyták hátra lakóhelyüket és javaikat, a vármegyének rendelkeznie kellett arról, hogy akik Losoncra kerültek, azoknak biztosítsák a szállását és élelmét, illetve a marháiknak a határban való szabad legelést. A július 6-ai nemesi közgyűlés értesítette a fejedelmet arról, hogy Losonc körül még a helyi lakosságnak sem volt elegendő legelője, nem még a menekültek állatainak. A havi adón túl a vármegyének más természetbenit is biztosítania kellett. Az egri tüzér hadnagy értesítette a fejedelemet, hogy Nógrád vármegye Egerhez közel elterülő határánál lévő erdőben ágyútalp, s egyéb fegyverhez szükséges eszközök készítésére alkalmas faragott, s faragatlan fát talált. Mivel a hadbiztosok nem értek rá egyéb teendőik miatt, 1705. június 28-án (63.) a fejedelem utasítást adott ki arra vonatkozóan, hogy a vármegye saját hatáskörében rendelkezzen a fák megfaragtatásáról és Egerbe szállításáról. A fejedelem a lakosság munkáját meg kívánta téríteni. A július 6-ai közgyűlés a vármegye tisztségviselőire bízta a parancs végrehajtását. 32