A Nógrád Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A levéltár rövid története
állításával megkezdődött a megye írásos forrásainak hazatelepítése, amely 1968 októberében fejeződött be. Eközben megtörtént a kapcsolatfelvétel a megyei levéltári anyag utánpótlását biztosító - az ún. maradandó (történeti) értékű iratokat létrehozó - szervekkel is. Elsődlegesen az iratkezelés gyakorlatát és az irattárak állapotát vették számba. A 70-es évek elején - az általános iskolák és az áfészek kivételével - a levéltár által ellenőrzendő, maradandó értékű iratokat létrehozó irattermelők száma mintegy háromszázat tett ki. Mivel a 70-es évek folyamán elkészült a megye, valamint Salgótarján és Balassagyarmat monográfiája, a levéltár elhelyezésének 1967-ben beígért ideiglenessége egyre inkább állandósulni látszott. A fenntartó szívét az sem puhította meg, hogy ekkorra már levéltárivá érett, s átvételre várt mintegy 800-1.000 folyóméternyi iratanyag, vagyis közel annyi, amennyi már levéltárban volt. Ezen a gondon némileg segített, hogy 1974. január 2-án a helytörténeti kutatási igények kielégítésére, valamint a férőhelygondok enyhítésére Balassagyarmaton - ma fióklevéltárként működő levéltári részleg nyílott a volt megyeháza azon helyiségeiben, amelyek már 1835 és 1950 között is levéltári célokat szolgáltak. Azonban a fióklevéltár csak a balassagyarmati gondokon enyhített, számos iratanyag továbbra is a nedves irattárakban várta a biztonságos levéltári elhelyezést. Nagyobb mérvű iratátvételre 1981-től nyílt lehetőség, amikor a levéltár elfoglalhatta az új épületbe költöző megyei múzeum helyét. Az ezt követő egy-két évben 1974-ig bezárólag át lehetett venni a megyei tanács teljes iratanyagát. A továbbra is szorító férőhelygondokat végül is a fenntartó a járási hivatalok megszűnésével párhuzamosan enyhítette. Előbb 1984-ben a balassagyarmati fióklevéltár költözött végleges helyére, majd 1986-ban Karancskesziben nyílt új levéltári részleg, ahol el lehetett helyezni a megszűnt járási tanácsok és hivatalok teljes iratanyagát, valamint a községek legfontosabb forrásait 1974-ig. 1989-ben a salgótarjáni központban, 1993-ban Balassagyarmaton volt nagyobb mérvű raktárbővülés. (Közben 1990-ben átvettük a volt MSZMP és jogelődei iratanyagát.) Ugyancsak 1993-ban megszereztük a csődbe ment gazdálkodó szervek iratainak tárolására a volt tiribesi bányaépületet, majd megkaptuk a volt ideggondozó épületét is a megyétől. 1995-ben mindkettőnek befejeződött a felújítása. 1997-ben eladtuk a Karancskesziben lévő raktárunkat, s az árából megvettük a mellettünk lévő volt Palócker-épületet, amelyet - központi forrásból - levéltári raktárrá alakítottunk át. Ezzel középtávon, a salgótarjáni központot tekintve, megoldódtak féröhelygondjaink. 1998-ban megkezdte munkáját a restauráló műhelyünk is, melyet azóta felszereltünk a szükséges gépekkel, berendezésekkel, s két szakmai státust biztosítottunk a működéséhez. Jelenleg a levéltár 34 fős szakembergárdája közel tízezer folyóméternyi Nógrád megyei illetékességű maradandó értékű iratanyagot őriz és kezel, a bátonyterenye-tiribesi részlegünkben elhelyezett mintegy 14.000 folyóméter ún. „csödös" irat mellett.
