A Nógrád Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A levéltár rövid története
így a főispán nevezett ki életfogytig, lényegében „felszívta" a mindennapi közigazgatási ügyintézés. Valójában aktákat szerelő irattárossá vált, aki szinte teljesen elszakadt a régi, 1848 előtti történeti levéltártól. Az évenkénti főispáni ellenőrzés is csak arra szorítkozott, hogy a levéltárnok megfelelően ellátja-e az ügyviteli szabályzatban előírt, s a közigazgatás rendes menetébe illeszkedő teendőit. Ez a visszás helyzet magyarázza, hogy a 19. század végén és az első világháborúig terjedő időszakban a levéltár amúgy is túlzsúfolt raktárhelyiségeiben nagyfokú rendetlenség uralkodott. Trianon következtében elcsatolták a megye északi részét, s Balassagyarmat a megmaradt nógrádi és honti részek egyesítése révén létrejött Nógrád-Hont vármegye székhelye lett. A két világháború közötti időszakban azonban a levéltári állapotok lényegesen nem változtak a dualizmus korához képest. A 20-as évek elején rövid ideig Budai Plichta Cornél, majd 1925-1941 között Niedermann Imre volt a vármegye levéltárnoka. Öt dr. Péczely Ödön követte, aki ugyancsak rövid ideig tevékenykedhetett, mivel 1942 elején bevonult katonának, s elesett a harctéren - halálhírét 1947-ben erősítették meg. (Helyettesítésére Rab Lajos nyugalmazott vármegyei irodaigazgatót kérték fel.) Ráadásul a vármegye iratanyagát érzékeny veszteség érte a II. világháború alatt: 1945 elején a hadikórházi célokra igénybe vett megyeházából sebtében ki kellett költöztetni a levéltárat is. A kényszerű vándorlás és a különböző helyiségekbe történt ideiglenes elraktározás során különösen a polgári kori iratok csonkultak meg súlyosan. 1945. november 21-én az alispán arról értesítette dr. Jánossy Dénest, a Magyar Országos Levéltár főigazgatóját, hogy a kiköltöztetés alkalmával a családi levéltárakban és a peres iratokban igen nagy károk keletkeztek, s így a levéltári anyag közel 20%-a megsemmisült. (1950-ben Fügedi Erik, a Levéltárak Országos Központjának megbízottja, a veszteséget ennél jóval nagyobbra, 70%-ra becsülte Emellett tragikusnak tartotta azt is, hogy a megmaradt iratanyag előbb az Ipoly partjára került, majd a Múzeum nedves pincéjében nyert elhelyezést, s ezt követően nagymérvű selejtezést hajtottak benne végre. Felmérése szerint csak az anyakönyvi másodpéldányok voltak rendezett állapotban, míg az anyag többi része - kb. 7 m 3 irat és 2 m 3 könyv - a teljes rendezetlenség képét mutatta.) Az új megyei vezetés - bár a levéltár megmaradt részeinek összegyűjtéséről és központi elhelyezéséről gondoskodott - az anyag intézményes őrzését, szakszerű kezelését nem tudta biztosítani. 1950 végén a levéltári anyag a vármegyeháza földszintjének öt helyiségében volt elhelyezve, amelyek közül csak háromban voltak polcok. Hosszú időn át betöltetlen maradt a fölevéltárnoki állás is, helyettesítéssel pedig távolról sem lehetett megoldani az évtizedek alatt felhalmozódott gondokat. (Az iratanyag szakszerű kezelése tekintetében mindössze annyi történt 1947 és 1950 között, hogy miután 1947-ben bizonyossággá vált dr. Péczely Ödön halála, az alispán 1947. szeptember 1-jétől dr. Jánoshegyi Ferenc vármegyei fogalmazót bízta meg a levéltári ügyek intézésével. 1948-1949 fordulójától dr. Damokos Ernő várvadászok, d) a váci püspökséghez tartozó nógrádi plébániák és tanítók jövedelmei, e) malmok, f) hajdúk, g) házas és hazátlan zsellérek, h) közmunkák, i) falvak pusztulásának foka (Füleki járás), j) ínségakciók.
