A Nógrád Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A levéltár rövid története

Egy 1773. évi jelentés szerint Batthyány József György főispán száraz helyiségekbe vitette át az iratokat, s elrendelte az addigi több rétre történt hajtogatás helyett az egyszeri, hosszanti (fractur) hajtogatást, valamint a fasciculusokban (csomókban) való elhelyezést; az iratok lajstromozása és mutatózása azonban annak ellenére is alig haladt előre, hogy azt már egy 1768. november 21-ei főispáni utasítás előírta. A II. József által elrendelt - második - levéltárrendezést, főleg pedig a politikai és jogügyi iratok szétválasztását (segregatióját) és lajstromozását a vármegyei jegyzők időhiányra hivatkozva, de valójában passzív ellenállásból húzták-halasztották; így meglehetősen magas díjazással külön munkaerőket kellett e feladatra alkalmazni. A megye - orvosolni akarván a bajt - 1786-ban külön levéltári tisztviselőt (regestrátort) kívánt rendszeresíteni, kérelmét azonban a Helytartótanács mereven elutasította. A munkálatok ezért rendkívül vontatottan haladtak előre; a közgyűlési jegyzőkönyvekből a jogügyi részek lemásoltatását a megye a Szügyön, a régi megyeházán székelő alsó fokú bíróságra akarta hárítani, az viszont magának követelte a jegyzőkönyveket azzal, hogy az amúgy is jóval kisebb százalékban előforduló közigazgatási ügyeket a megye másoltassa le magának. Ezzel a Hétszemélyes Táblát és a Helytartótanácsot is megjárt huzavonával a megye elérte, amit akart: nem hajtotta végre II. József rendeletét. A segregatiót (elkülönítést) talán elvégezték - egyes fennmaradt elenchusok (lajstromok) ezt bizonyítják -, de az elenchusok felterjesztése nem történt meg, s II. József rendszerének bukása után az elkülönített iratokat is visszahelyezték eredeti helyükre. Egyébként a Szügyön működött törvényszék megszüntetésével a jogügyi iratokat is átszállították Balassagyarmatra, s egyesítették a levéltár anyagával. Emellett vagy megsemmisítették, vagy hagyták elkallódni a II. József által elrendelt népösszeírás és földmérés különös gyűlöletet kiváltó iratait; mindenesetre 1850-ben azok már nem voltak megtalálhatók. Ugyanakkor viszont II. József iratkezelési reformját tükrözi vissza az uralkodása idején keletkezett közigazgatási (Germanica) és bírósági iratok (ludicium subalternum) kútfőkénti tagolása. A kútfős rendszerezési elv érvényesült azután az 1790-et követően keletkezett közigazgatási iratok esetében is. Hiszen a levéltár harmadik rendezése, amely a legújabb időkig fennmaradt levéltári beosztást és iratcsoportosítást eredményezte, már a II. József halála után visszaállított autonóm vármegye égisze alatt történt. A megye 1796-ban külön levéltárnoki státust rendszeresített, amely tisztséget nagy valószínűséggel a rendezési feljegyzésekben ismételten előforduló Hoduba János töltötte be. Pontos adataink sem az illető személyére, sem a munkálat időpontjára nincsenek, csak annyit tudunk, hogy a vármegye 1790-1819 közötti iratait rendezték, s azokat l-XIII kútfőbe sorolták.

1 Az 1819 utáni iratok számbavétele, lajstromozása az előbb ismertetett módon folytatódott, azonban nehezen haladt előre: 1848-ban még annak ellenére sem volt befejezve, hogy Ruttkay László 1 I. Közigazgatásiak - Publico politica vei Politico Miscellanea, II. Nemességiek - Nobilitaria, III. Vallási alapítványiak - Relig. Fundationalia vei Ecclesiastica, IV. Úrbériek - Urbarialia, V. Adóbiztosságiak - Contrib. Commiss. vei Percaeptoralia vei Commissariatica, VI. Közbátorságiak - Criminalia, VII. Szabályrendeletiek - Normalia, VIII. Ellentmondások - Protestationes, IX. Törvénykezési. ítéleti. Előreintési - ludicialia, X. Közintézményi. Személyes és dolgok leírásai - Personarum et reum descriptionalia, Circularia. XI. Nemesi felkelésiek - Insurrectionalia, XII. Ár-