A Nógrád Megyei Levéltár fond- és állagjegyzéke - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A levéltár rövid története
A LEVÉLTÁR RÖVID TÖRTÉNETE A kezdetektől 1768-ig Ahogy az egykori nemesi vármegyék levéltárai általában, a Nógrád megyei is az idők során egyre szűkebbnek bizonyult alispáni és nótáriusi levelesládából nőtt ki. A nemesi közgyűlések jegyzökönyveit és iratait eleinte az alispán, majd az alispán és a nótárius együttesen, utóbb - mintegy három évszázadon át - a vármegyei főjegyző őrizte és gondozta, legtöbbször saját kúriájában, ritkábban - főleg veszélyek idején - a megye székhelyén. A megye 1544-ig Balassagyarmaton tartotta közgyűléseit, majd a török elől északra menekült, s a hadi helyzetnek megfelelően előbb Füleken, később Zólyom vármegyében (Zólyomban és Besztercebányán), utóbb ismét Füleken, ezt követően Losoncon, Gácson és Szécsényben. A vármegyei nótárius - eddigi ismereteink szerinti - legkorábbi említése 1472-ből való. Ekkor Huszthy Gergely mester a vármegye hites jegyzője; a 16. századból Berényi András (1557), Polthári Soós János (1577), Lépes István (1596) és Zthrucz Ferenc (1597) vármegyei jegyzőről van tudomásunk. A legkorábbi ránk maradt jegyzőkönyv az 1597 és 1603 közötti nemesi közgyűlések anyagát őrzi, de ennél régebbi kötetei is voltak a vármegyének. Tudjuk ugyanis, hogy 1596-ban a fentebb már említett Lépes István nótárius gondatlansága folytán az egri vár ostroma alatt megsemmisültek (elvesztek?) Nógrád addigi protokollumai. Az iratok, valamint a későbbi jegyzőkönyvek - a mindenkori nótáriust követve - ezután is sokat vándoroltak, s Turóc megyét is megjárták Ruttkay János nótárius (1600-1611?) nyomában. Rajta kívül a 17. századból Barna György (1622), Divéky András (16321636), Komjáthy Ábrahám (1637-1639), Madách János (1647, 1656), Bezegh György (1661-1670), Duló György (1670-1672) és Gyürky Pál (1676-1682) vármegyei jegyzőkről rendelkezünk adatokkal. A vármegye iratai 1682-ben, néhány ládába csomagoltan, ismét Fülek várába kerültek, ahol - miután Thököly erdélyi és török csapatok segítségével elfoglalta és elpusztította a várat - zömmel a tűzvész martalékává lettek. Megsemmisült a vármegye egész 16. századi s jórészt 17. századi iratanyaga is, de sikerült megmenteni a protokollumok jelentős hányadát (1597-1603, 16521656, 1670-1672, 1683-1689), valamint 1610-től szórványosan, 1660-tól folyamatosan az iratok nagy részét. A vármegye utólag felelősségre vonta Gyürky Pál nótáriust, akinek igazolnia kellett, hogy az ostrom előtt nem állt módjában az iratokat biztonságos helyre költöztetni, s így nem terheli felelősség. (Erről 1684-ben bizonyítványt is kapott a vármegyétől.) A megmaradt anyagot ezt követően már Gács várában, majd 1718-tól Losoncon őrizték.
