A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében

96 Ipar és társadalom Faragó Tamás tek és dolgoztak. Különösen alacsonynak látszik viszont az élelmiszer-, építő- és a faipar céhesedése a falvakban és a mezővárosokban (Melléklet 11-12. táblázatok). Ez utóbbi jelenség alighanem összefügg azzal a ténnyel, hogy a táplálékkészítés, famegmunkálás, házépítés többnyire azokat a tevékenységeket öleli fel, melyek nagyrészét ekkor még házilag (is) művelte a vidéki népesség jelentős része. Ha a céhszervezetek megoszlását falvak-mezővárosok, illetve szabad királyi városok szerint vizsgáljuk (Melléklet 13. táblázat), akkor azt látjuk, hogy a vidéki céhek közel fele a ruházati iparba tartozó mesterségeket tömöríti magában, míg ezek aránya a városokban csak 30 százalék. A 17-19. században létrejött vidéki céhekbe ezzel szemben már háttérbe szorulnak a ruházati ipari céhek, nagyobbrészt végbement a többi iparág céhesedése is. Az úgynevezett „vegyes céhek" (több szakmát magukba foglaló szervezetek) viszonylag magas, közel egyharmados aránya viszont arra mutat, hogy egyrészt számos szakma képviselői csak kis számban működtek vidéken, másrészt igazolni látszik azt a feltételezést, hogy e szervezetek létrejöttében komoly szerepe lehetett gazdaságon kívüli szempontoknak is.

40 A kézművesek iparági csoportok szerinti megoszlása nagyjából hasonló a szabad királyi városok és a mezővárosok között (Melléklet 14-15. táblázatok). Közülbelül felerészben ruházati és textilipari mestereket mutatnak statisztikáink, a többi iparág mindössze 4-10 százalék közötti arányokat ér el. Falusi régióinkra vonatkozó adataink ettől eltérnek. A rendelkezésre álló két adatsor szerint Pest megye pilisi járásában a ruházati ipari mesterek aránya alacsonyabb, az élelmiszer-, fa-, fém- és textilipari pedig magasabb a városi adatokénál, míg Baranya esetében főként a faiparral foglalkozó kézművesek aránya figyelemreméltó, ezzel szemben a ruházati ipar jelentéktelen méretű. Ezek az adatok- bár kicsinységük, egy-egy régióhoz kötődésük miatt óvatossággal kezelendők - megengedik azt a feltételezést, hogy a falusi kézművesség összetétele sokkal jobban függött a helyi adottságoktól (a nyersanyagtól, a munkamegosztás adott szintjétől - vagyis a házilag űzött tevékenységek, a saját részre előállított ipari termékek mértékétől), ezzel szemben a városi iparűzők szakmai szerkezetét minden valószínűség szerint inkább a makrogazdasági trendek (a tágabb piackörzet keresleti-kínálati viszonyainak alakulása, illetőleg az export-import lehetőségek) szabták meg. Ha összevetjük egymással a céhszervezetek, a kézművesek és az iparban foglalkoztatott teljes népesség (tehát a mesterek segéderejének) szerkezetét (Melléklet 14. táblázat), akkor ismét eltéréseket tapasztalunk. A céhszervezetek iparági 40 A gyakran három vagy még több egymáshoz nem mindig kapcsolódó szakmát összefogó szervezetek esetében sokkal inkább egyéb szempontok: presztízs, szociális biztonság, vallási-kulturális tevékenység stb. játszhattak szerepet, mint a szűken vett szakmai-ipari érdekvédelem (vö. JOHN, P. 1987. 124-131.)-