A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
80 Ipar és társadalom Faragó Tamás rébe az iparfejlődés társadalmi kérdései a „munkásság helyzete" című rövid, rituális fejezettől eltekintve egyáltalán nem kerültek be ugyanúgy, mint ahogy a helytörténetként értelmezett (és minősített) lokális esettanulmányoktól is többnyire megtartóztatta magát. A „nagyok" munkáiban a kisipar illetőleg kézművesség inkább csak a manufaktúrákhoz illetve a nagyiparhoz való viszonyában került tárgyalásra. 3 Változást e téren az 1970-es évek elejétől a kézművességet munkája középpontjába állítók kis csapata hozott részben saját konkrét vizsgálataival, 4 részben a szervezésükben kibontakozó kézmüvesipar-történeti munkaközösséggel, melynek eredménye egy 1972 óta folyamatosan tartó konferencia-sorozat és több nagyobb kollektív adatgyűjtés (Céhkataszter 1975 5 , Limitációkataszter 1986 6 , Kézművesipartörténeti bibliográfia 1992 7 , Szerszámkataszter 1994 8 ) lett. Utóbbiak sok szempontból mérföldkövet jelentenek, megváltoztatták a magyarországi kézmüvesipar-történeti kutatás arculatát, adottságait, helyzetét. E munkálatoknak köszönhető, hogy az egy-egy résztéma iránt érdeklődő kutató mai lehetőségei egész egyszerűen össze sem hasonlíthatók a két-három évtized ezelőttivel. Némileg tragikomikus azonban, hogy miközben olyan fejlett társadalomkutatással foglalkozó országok is, mint pl. Hollandia csak most végzik a hasonló összegző céh- és ipartörténeti kutatásokat, addig mi fokozatosan veszítjük el ezt a tudománytörténetileg számunkra igen ritkán megadatott lépéselőnyt. A „rendszerváltás" révén ugyan az eddigieknél sokkal inkább megnyíltak a felvidéki és erdélyi levéltárak, de nem látszik érdemleges törekvés a céhkataszter regionális illetőleg bizonyos korszakokra és forráscsoportokra vonatkozó hiányainak utólagos pótlására, a gyűjtések eredményeinek, forrásértékének átfogó vizsgálatára és a gazdaság- és társadalomtörténet-írás újabb módszereit alkalmazó alapos kielemzésére. Ehelyett a kézmüveskonferenciák programjai továbbra is nagyobbrészt egymással össze nem függő, sok esetben még mindig múlt századi szemléletet tükröző és évtizedekkel korábbi kutatási technikákat alkalmazó előadásokat sorakoztatnak fel. Úgy tűnik, hogy hiába jelezték többen - talán elég, ha közülük Bácskai Vera, a munkaközösség egyik alapító tagja megállapításaira (1972, 1981) hivatkozunk azt, hogy a megközelítés szemléletének, problémafelvetéseinek tükröznie, követ3 RÁNKI GY. 1964.; GYIMESI S. 1975. 4 EPERJESSYG. 1967.; DOMONKOS O. 1974.; DÓKA K. 1979. 5 ÉRI I. - NAGY L. - NAGYBÁKAY P. 1975-76. 6 DOMONKOS O. - KISS M. - NAGYBÁKAY P. 1986. 7 DOMONKOS O.-NAGYBÁKAY P. 1992. 8 SZABÓ S. 1994.
