A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Juliane Brandt: Vallás és társadalom a mai magyar történetírásban
66 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Juliane Brandt mennyiségét relatíve mérlegelve, el kell ismernünk a protestánsoknak különös szorgalmát.) A zsidók történetével is, szintén a nyolcvanas évek elején bekövetkező változásokkal, kisebb mértékben foglalkoztak. A korábbi, nyolcvanas évekbeli müvekről éppúgy, mint a kilencvenes évek óta konstatálható szaporulatról elmondható, hogy gyakran nem vallási jelenségek, hanem a 20. századi üldözésük története, vagy a zsidóságon belüli politikai áramlatok (cionizmus) képezik tárgyukat. Ennek következtében leginkább itt figyelhetők meg társadalomtörténeti megközelítések. A képet ugyanakkor relativizálja az a körülmény, hogy a vizsgált csoport sok műben etnikai kisebbségként (is) szerepel, ami egy olyan konstelláció, amely egyébként más kutatott csoportok (pl. görög vagy szerb kereskedők) esetében is fennáll. Görögkeletiekről (unitusokról éppúgy, mint görög-orthodoxokról) a bibliográfiai összeállítások szerint a legutolsó években kicsit gyakrabban írtak, de még mindig nagyon keveset, lényegesen kevesebbet, mint a római katolikus és protestáns egyházakról, és leginkább a 19. századra vonatkozóan (lásd 3., 4. tézis). Az ún. szabadegyházakról és a „szekták"-ról ugyancsak kevés müvet tették közzé, bár legújabban pár idevágó tanulmány és könyv is meg jelent. Az adott témába vágó tanulmányok időbeli megoszlása a tartalmi, tematikai hangsúlyokkal áll kapcsolatban. Számos mü az egyházi szervezetek logikáját követi és egy-egy alegység történetét illetve ennek egy-egy korszakát ábrázolja. A nyolcvanas évek végén az egyházi, illetve felekezeti oktatási intézmények kutatása (a reformáción kívül is) az egyik legkedveltebb téma volt (lásd 5. tézis). Ez a trend tovább tart. Évtizedünk eleje óta ezt is megelőzi egy határozott - és az eddig elmulasztottak pótlására irányuló - érdeklődés az állam és az egyházak kapcsolata iránt (lásd 6. tézis). A jelenlegi helyzettel foglalkozó egyes müveken kívül talán erről jelent meg a legtöbb munka. Különösen sok cikket tettek közzé az 1945 és 1989-90 közti idősszakról, valamint a húszas-harmincas évekről. Ezek az állami törvényhozás és politika problémaival, egyes eseményekkel, fontos egyházi személyiségekkel foglalkoznak. 9 Ez pedig azt is jelenti, hogy az újabb, nem közvetlen egyháztörténeti vagy eszmetörténeti tárgyú munkák nagy része politikatörténeti megközelítést követ - és fordítva, hogy a társadalomtörténeti szemszögből oly érdekes 19. és 20. századra irányuló fokozódó figyelem ellenére ebből a perspektívából a vallást kevesen kutatták. A kutatási illetve publikációs témák ilyen arányainak számos oka van. Egyrészt a korábbi kutatási lehetőségek fenti hangsulyok kialakulásának irányába hatottak. Ez szerintem különösen az oktatási intézmények vizsgálatára áll: Jól illik a 9 Az egyik legterjedelmesebb szekta-témájú könyv is ide sorolandó be (FAZEKAS CS. 1996.).
