A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kósa László: Történeti néprajz és társadalomtörténet
58 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kosa László rasztság életére került sor, csakis néprajzi eredmények jöhettek számításba. Ahol ezek nem álltak rendelkezésre, az összegzés inkább elmaradt. 10 6. Végül is mi a helyzet ma, amikor az a parasztság, amelyet a néprajz tanulmányozott, ténylegesen megszűnt, emlékanyaga jórészt múzeumokban és adattárakban található, és biztos, hogy a legutóbbi társadalmi változásokkal sem fog újraképződni? (Ha egyáltalán voltak ilyen elképzelések, a néprajzosok körében nem tudunk róluk.) Nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy ma a néprajz és a történetírás célja egyaránt ugyanannak a múltnak a rekonstrukciója. Ebből a szempontból az előbbi az utóbbi része lenne, ha meglévő szervezete, intézményrendszere, tudománytörténeti hagyományai és bizonyos módszertani különbségek nem különítenék el. Amennyiben a jelenlegi tudományfejlődési tendencia tovább érvényesül, szerintem a föltételezett „egybeolvadás" megtörténhet, a néprajz „hivatalosan" is a történetírás egyik speciális ágazata lehet. Bekövetkezése azonban közelesen aligha várható. Elképzelhető egy másik fejlemény is; a néprajz a kulturális antropológiával kapcsolódik össze. Ennek egyfelől az a feltétele, hogy a néprajz föladja eddigi nép-fogalmát, a népi kultúrát a társadalom alsó rétegeinek, ha úgy tetszik, tömegeinek műveltségeként értelmezze, tehát ne ragaszkodjék tovább a parasztsághoz, és ne tekintse lezártnak a népi kultúra történetét. Ehhez azonban másfelől az antropológiának sokkalta több érzékenységet kell tanúsítania a történeti kérdések iránt, különben nem tud mit kezdeni sem a néprajz eddigi eredményeivel, sem pedig az általa múzeumokban fölhalmozott, hatalmas tömegű tárgyi és adattári dokumentummal. Eddig azonban kevés jele mutatkozott az egymáshoz közeledésnek. A néprajz kétségtelenül tanult az antropológiától, például a folklorizmuskutatás területén. A néprajzosok egy része azonban idegenkedik tőle, és elsősorban kétségtelen meglévő divatjellegét látja. Az antropológia hátránya, hogy - mint láttuk - az útját egyengető tudományok helyzete hosszú ideig kedvezőtlen volt nálunk. Továbbá hiányoznak tanult szakemberei, mert az elmúlt években, évtizedekben külföldön, egyetemi ösztöndíj asa10 „Magyarország története tíz kötetben": IV. kötet 1686-1790. Bp., 1989: Vörös Károly ír az életmódról, de néprajzi irodalmat nem használ, Wellmann Imre a jobbágyparaszti gazdálkodásról írva, igen bő néprajzi irodalomra hivatkozik (1379. sköv.); V. kötet 1790-1848. Bp., 1980: Vörös Károly a társadalomtörténeti kép megrajzolásánál néprajzi eredményekre támaszkodik (1365-1366.); VI. kötet 1848-1890. Bp., 1979: Orosz István a gazdaságtörténeti fejezetben hivatkozik néprajzi tanulmányokra (1664-1665.); VII. kötet 1890-1918. Bp., 1983: Hanák Péter a társadalomtörténeti fejezethez jelöl meg néprajzi irodalmat (1315-1316.); VIII. kötet 1918-1945. Bp., 1988: Nem hivatkozik néprajzi eredményekre, jóllehet a néprajztudomány erről az időszakról többet tud, mint az előzőekről.
