A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó István: A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban
A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban 321 részét, azon alapuló identitástudatukat, s a kiterjedt család tagjai széttelepülve is szoros közösséget alkottak és alkotnak. A szocializmusban a mezőgazdaság, az ipar, szolgáltatóipar hiányosságait valójában az egyéni munkavállalók, iparosok, 1-2 segéddel dolgozó kis műhelyek próbálták pótolni. Akár hivatalosan, akár jogosítvány nélkül. Tevékenységüket egyértelműen a szükség hozta létre, a háztartások, a lakosság igénye, a nagyipari termelés, a szövetkezeti mezőgazdaság számára nem kifizetődő részterületek ellátásának igénye. A kiskertekben hagyományos zöldség, főzelékfélék, fűszernövények termelése, a lakossági fogyasztást kielégítő olcsó kisállatok tenyésztése nagyipari módon nem vállalható. Ugyanúgy nem rentábilis ma már például az azonos gépekkel felszerelt cipész vállalkozó valamikori susztert helyettesítő tevékenysége. Nem is vállalja, gépe profiljának megfelelően bizonyos munkákat ellát, sarkal, talpal - de csak bizonyos anyagból készült és fajtájú cipőket. S miután szinte minden gépesített cipőjavító ugyanazzal a profilú géppel rendelkezik, egy-egy igényesebb, és nem az átlagnak megfelelő cipő javításához sokszor egész városrészeket kell átfésülni, amíg egy öreg, megfelelő sámfákkal, anyaggal és idővel rendelkező vállalkozó susztert talál a polgár. A példa mindennapi, azért választottuk. De ugyanezt mondhatnánk el majdnem minden kisiparos vonatkozásában. Ma ugyanúgy nem vállalják a vállalkozók a kisebb, háztartásokban naponta előforduló meghibásodások javítását, karbantartásokat, mint ahogy régen nem vállalták azokat a szocialista időszak szolgáltató szövetkezetei. S miután a kisipart jószerével újból agyonnyomja az adórendszer, a még dolgozó idős iparosok egymás után kényszerülnek visszaadni iparukat. Ismét maradnak a rések, amiknek a betöltésére csak a mindig is működő fusizás, fekete munka, a kétoldali igényre épülő egyéni variációk adnak megoldást.
