A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó István: A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban
A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban 319 müvességgel foglalkozó tagjainak együttműködése közel sem kirívó eset. Különösen kisebb városokban, falvakban vagy pesti peremkerületekben a hagyományőrző családok között a század elejétől követhetően az évtizedek során gyakran alakult ki olyan munkamegosztás, amelynél a 8-10 gyerek közül több is szakmát tanult, többször egymást kiegészítő szakmákat. Akik meg nem tanultak, azokat betanították. Sok vidéki család a mai napig kalákában építkezik, s a kialakult gyakorlat találkozván az igénnyel, többször rokonok, ismerősök házának, nyaralójának a megépítését, sőt továbbiak vállalását is eredményezi. Egy-egy rokonokból, barátokból, kipróbált ismerősökből álló team - kézről kézre adva őket - sokszor több ház építését is magáénak mondhatja. Az ily módon, természetes kiválasztódással alakuló vállalkozó társaság érdeke szerint szűri ki maga közül a lusta, rosszul dolgozó, kontár munkást. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ismerősök körében dolgozó, fenti módon szerveződött munkákat íratlan garanciákkal végzik. Közös érdek a jó munka, a megrendelő elégedettsége, miután egyik félnek sem érdeke, hogy a hallgatólagos megegyezésen alapuló vállalkozás valamilyen vitás kérdés miatt nyilvánosság elé kerüljön. Ha ilyesmi előfordul, egyértelműen anyagi konzekvenciák nélkül rendezik azokat. Másrészt a mestermunka biztosítja a már meglévő vevőkört, és hasonló alapon újabbakat toboroz. Ez elsősorban a terület-biztosítás szempontjából igen jelentős, s tapasztalatból mondhatjuk, hogy egy idegen terület, még ha a megrendelő rokon vagy közeli ismerős is, a máshonnan érkező munkásokat ellehetetleníti. Az említett szolnoki családban esett meg, hogy egy szolnoki megbízó balatoni házának építési munkálatait helybéli hasonló vállalkozók meghiúsították. A példaként vizsgált Szolnok megyei családnál már a század elején tapasztalható volt a hagyományos paraszti életformától való távolodás. Részben a kényszerből vállalt alkalmi munkák, a megélhetés miatt elvégzett sokféle tevékenység szélesítette a családban odáig az érdeklődési köröket, csiszolta a képességeket, hogy amikor már lehetőség nyílt rá, hivatalosan is szakmát szerezzenek. Esetünkben például maga a családfő volt az első, aki félig-meddig kilépett a paraszti életformából. Tíz életben maradt gyermeke lévén, földjéből nem tudott megélni. Ezért már a 20-as évek elejétől postásként is dolgozott a gazdálkodás mellett. De az idők folyamán volt lóápoló, alkalmi hómunkás, vetett vályogot, tisztította a Zagyva csatornát, hol, mikor mire volt szükség. Emellett egyre több földet bérelt annak arányában, ahogy a gyerekei belenőttek a munkába. 1949-táján már közel 100 holddal rendelkezett, amit a családjával müveit. Ebben az időben már ekkora birtokok tarthatatlanok voltak. Nyilván ennek köszönhetően a gyerekek úgyszólván mindannyian más területen kerestek megélhetést. Az a kettő kisebb pedig, aki még kedvvel csinálta volna, nem bírta. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy
