A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Nagy Péter Tibor: Iparos-tanonciskola és a helyi társadalom
Iparos-tanonciskola és a helyi társadalom 315 igazán besűríthető, érveltek az illetékes ipartestületek. Ebben is e bizottság döntött, lehetőséget biztosítva a tanító túlterhelésére. Az iparhatóság a tantestület és a felügyelő bizottság meghallgatásával eldönti: nappali vagy esti tanoncoktatás legyen-e. Ha tanácsukat nem hallgatta meg az iparhatóság, akkor a felügyelő bizottsága fellebbezhetett (1935-ig), de a tantestület nem! A másodfokú iparhatóság viszont a tanfelügyelőt köteles volt meghallgatni, harmadfokon pedig a KM a VKM-et meghallgatva döntött. A mesterek követelésére már a századforduló óta kimondták a rendelkezések, hogy a különböző osztályokat eltérő napon tanítsák, tehát ne egyszerre vonják el a mesterektől a tanoncokat. A napok kijelölése érdekharcok tárgya, hiszen míg a tanítóság a saját népiskolai órarendjéhez, kántori elfoglaltságaihoz stb. való igazodásban lenne érdekelt, addig az iparosok érdekeit a hetipiacok napja, családi vagy társasági szokások határozzák meg, a szombattal és a szombati napra való felkészüléssel kapcsolatban pedig a zsidó iparosok elleni konkurenciaharc a meghatározó. Ugyanezt érintette, hogy (az államilag-egyházilag előírtakon kívül) a felügyelő bizottság jogköre volt három szünnap kijelölése. 25 Másfelől viszont kisebb helységekben a tanoncok száma nem indokolná, hogy két csoportban oktassa őket az amúgy is túlterhelt, főállását tekintve népiskola tanító. Munkája tehát egyszerűen megkétszereződik, ha - akár egyetlen! - két-három tanoncot foglalkoztató, nélkülözésük megosztásában tehát érdekelt iparos rákényszeríti akaratát az iparostanonc-iskolái bizottságra. Egyes tárgyak alól felmentések voltak lehetségesek, s minden ilyen felmentéssel a tanonc munkaidejét lehetett növelni. A mészárosok, nyomdászok - nyilván eltérő okokból - a vasárnapi rajztanulás alól, a négy középfokú iskolák végzettek pedig az általános műveltségi tárgyak alól kaphattak felmentést. A felmentéseket az iparostanonc-iskolái bizottság jelentése alapján adta meg a tanfelügyelő. Ezt az egyesület sérelmezte, hiszen így tipikusan általános műveltségi kérdések megítélésében nem a tanító, hanem az alacsonyabban kvalifikált bizottság döntött. 26 A tanügyigazgatás elérte, hogy a tanonciskolái bizottság határozatait a tanfelügyelőnek be kelljen mutatni. Az általa kifogásolt határozatot a bizottság nem hajthatta végre, de fellebbezhetett a VKM-hez. Azután ez a jog megszűnt, mint a tanügyigazgatás mozgásterét sértő, 1935 előtti rendeletek nagy része. A tanítóság és a helyi iparosság konfliktusából tehát „a nevető harmadik", a tanügyigazgatás került ki győztesen. 25 OLK504 224.es . 26 OL K 504 220. cs., NAGY P.T. 1994.
