A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Forrai Judit: Munkaidő–szabadidő a mulató Budapesten a 19. század végén

300 Ipar és társadalom Forrai Judit végrehajtásuk nem járt kedvező eredménnyel, noha erről több ízben értekezett a főkapitánnyal - felülbírálják és kiegészítik. Weisz röpiratában elkeseredetten írja: „Fiatal emberek, kik csak alig lépték át a kamasz éveket, csapatostul keresik fel Vénusz csarnokait. Az ipar és kereskedelem pang, csak ez a gyalázatos üzlet virágzik, ezek a büntanyák telvék a zsuffolásig. Kávéházak, melyek egész éjjel nyitva állnak, lebujok, hol táncolni lehet, mindig bőven látnak vendégeket, mert a női közönség e helyeken kizárólag prostituáltakból áll. Esténkint a Váci-utcán, a Kerepesi úton, a Váci boulevardon, Sugárúton, szóval oly közhely éken hol a járda asphaltozva van, mindenhol lépten-nyomon prostituáltakkal találkozunk: örömlányok itt szabadon űzik aljas mesterségüket, s a rendőrség biz' nem háborgatja a dolgok folyását. Nincs nyilvános hely Budapesten, hol a prostitúció képét ne látnók: itt egy nyilvános bordély, ott magánszemélyek aljas magánvállalata, kik türelmi bárcával kezükben vagy - hála legyen buzgó rendőrségünknek - gyakran e nélkül is hatalmasan virít. Csakis így érthető aztán, hogy a VI. és VII. kerületekben magukban több a bordély (a nem-hivatalos „intézetekről" nem is szólok), mint amennyinek az 1867-es törvény szerint a főváros egész területén lenni szabad."

6 Az interpelláció nem volt megalapozatlan, hiszen - noha az 1867-es rendelkezés mindössze 40 bordélyt engedélyezett - 1878-ban a kerületi elöljárók már 147 bünfészek eltávolítását sürgették. E magas szám Budapestet Párizs után közvetlenül a második helyre sorolta a bordélyok és szexipar területén, noha Párizsnak hétszerte több lakosa volt. Megelőztük Hamburgot is, amely pedig tengeri kikötőjének forgalma miatt igencsak előkelőhelyet foglalt el a bordélyrendszer kialakításában.

7 A bordélyban mindenki nagy üzletet látott, magánvállalkozók és hivatalok egyaránt. „Tagadhatatlanul élénk forgalmú Sugárút a Neptunfürdő és a 18-21. számú házak főbordélya: a Fővárosi Közmunkák Tanácsáé. A Két szerecsen utcának minden boltjában a prostitúció települt meg. Azok közül csak a 21., 3 L, 33., 35., 42. számúkat említem fel, melyek tulajdonosai ismét a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A Révay utcában 2. sz. alatt, és még sorolhatnám..." mondja felháborodottan Weisz Dezső, hiszen ezeket a kisajátított házakat a tanács az adófizető polgárok közcélokra összegyűjtött pénzéből vette. A hatalom az egyik oldalról elítélte az erkölcstelenséget, de más részről nem érdekelte, hogyan tett szert az üzleti haszonra. A nyilvánosságra került botrányokat éppen ezért elsimították, minden maradt a régiben. Csalás az egyik oldalon, de a másikat sem kell félteni. A bárcák kiváltása kötelező, de ki tudja ellenőrizni, hogy bemutatáskor „Fáninak, Pepinek, Nettinek vagy N. asszonynak hívják-e az illetőt. A lány felmutatta a bárcát s azzal passiert." (4) 6 WEISZ D. 1878.4. 7 WEISZ D. 1878. 7.