A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi kőedénygyár hatása a környezetére
A bélapátfalvi köedénygyár hatása a környezetére 251 Miután egy-egy település népességének a növekedését vagy fogyását befolyásolja a természetes szaporodás, ezért az anyakönyvek anyagára támaszkodva összeállítottam Bélapátfalván 1835-1927 közt a természetes szaporodás adatsorát, amely mellett feltüntetem a sematizmusokból kigyűjtött népességadatokat. A népesség évenkénti változásának kiszámításánál mindig az előző évet vettem 100%-nak, s így kiderül, hogy az előző évhez képest hány fővel nőtt vagy csökkent az össznépesség száma. Ezt azért tettem, mert arra kerestem a választ, vajon befolyásolja-e az össznépesség-változás számait a természetes szaporodásból eredő növekedés, ill. csökkenés, igaz-e, hogy a gyár eredményes vagy rossz működése látványosan befolyásolja-e a település össznépességének a változásait, vagy figyelembe kell venni a természetes szaporodás tényszámait is? A természetes szaporodás adatsorának a tanúsága szerint a 19. században egyetlen évben volt kiugróan magas a természetes szaporodásból eredő gyarapodás, 1838-ban, amikor 37 fővel nőtt a népesség. Ez azt jelenti, hogy a gyáralapítás körül, 1836-38-ban, 41 fővel megnőtt az össznépesség száma, azt tehát nem csupán az új betelepülők megjelenése, hanem a magas születés is eredményezte. A 19. században három olyan időszak volt a településen, amikor kiugróan magas a népesség halálozása, vagyis folyamatosan csökkent a népesség. Elsőként 1847-1848-ban 24 ill. 34 fővel fogyott a népesség. 1847 egy rossz termésű év volt, kevesebb lehetett az élelmiszer, és a legyengült szervezetüeket olyan betegségek vitték el, amelyekből máskor ki tudtak lábalni. Másodszor 1862-1864 közti időben ismét fogyott a népesség, évente 3,2 ill. 9 fővel. Ezekben az években tartós aszály volt Magyarországon, így az előzőekhez hasonló okok miatt apadhatott a lakosság. Harmadszor 1863-1874 között. 1864-ben 9, 1867-ben 12,1869-ben 19, 1871-ben 7, 1873-ban 86, 1874-ban 17 fővel kevesebben születtek, mint amennyien meghaltak. 1873 kivételével, amikor a kolerajárvány szedett sok áldozatot, a fogyás oka az elégtelen táplálkozás lehetett. Ha összevetjük a község népességi adatsorát, a természetes szaporodás adatsorával, kiderül, hogy a természetes szaporodásból eredő népességnövekedés, illetve -fogyás mértéke mindig kevesebb a népesség migrációjából származó csökkenésnél, illetve növekedésnél. Nincs olyan összefüggés, hogy az össznépesség azért csökken egyik vagy másik időszakban, mert magasabb volt a halálozás. Az adatsorok összevetéséből kitűnik, hogy Apátfalva népesség-növekedését elsősorban nem a természetes szaporodás többlete okozza, hanem a betelepülők magas száma. Az időnként változó ütemű bevándorlás kiváltó oka, olyan állandó munkaalkalom, amely vonzza a munkaerőt. Miután a szeminárium birtokának a munkásai helyben laktak, és mivel az új munkahely termelő képessége ennek az egyházi birtoknak nem olyan magas, ezért
