A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi kőedénygyár hatása a környezetére
A bélapátfalvi kőedénygyár hatása a környezetére 249 dett. 1842-1844 közt érezni, hogy 41 fővel visszaesett a népesség, ugyanis bérlőváltás történt, állt a termelés, elvándoroltak a szakmunkások. Majd Hüttner Józsefnek, az új bérlőnek megjelenésével 1844-1845-re 15 fővel, 1845-1846-ra további 24 fővel gyarapodott a népességszám. Hüttner távozását követően Aue és Vankó bérlete időszakában 1848-49-re újabb 29 fővel csökkent a létszám. Az üzem nem szűnt meg, csak a termelése esett vissza. A sematizmus adataiból nem deríthető ki, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc milyen népességveszteséget okozott a csatatereken elesettekben vagy a bebörtönzöttekben, ill. hogy a falut milyen mértékben sújtotta az 1849-es kisebb kolerajárvány, amely a környék településeit is érintette. Az anyakönyvekből kigyűjtöttük a gyár működésének teljes időszakára a természetes szaporodás adatait. Ezek szerint 1847-48-ban a halálozás megugrott, ezért 58 fővel többen haltak meg, mint amennyien születtek. 1849-ben pedig éppen annyian születtek, ahányan meghaltak. 3 A Földváry testvérek bérletének kezdeti időszakában, 1849-1855 között, tekintettel a folyamatos építkezésekre és üzembővítésre 28 fős a népességgyarapodás, 1855-56-ban átmenetileg 16 fős csökkenés tapasztalható, majd 1857-1860 között 96 fővel ismét gyarapodott a népesség. Ezek az adatok is a külső migrációs népességnövekedésből adódnak, amelyek tovább növelték az idegen vallásfelekezethez tartozók számát. 1855-ben 2 református és 14 zsidó, 1856-ban l-l református és evangélikus és 8 fő zsidó, 1857-ben 1 evangélikus és 10 zsidó, 1858-ban 7 fő zsidó, 1859-ben 12 fő zsidó és 6 fő görögkeleti vallásfelekezethez tartozó személyt írtak össze. 1860-6l-ben mindkét évben 44 református, 15 zsidó és 1 görögkeleti vallású személyt tartottak nyilván. A nem zsidó valláshoz tartozó személyek, s ezt nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a gyár dolgozói lehettek. Érdekes - és a településen meglévő kőedénygyárral hozható közvetve összefüggésbe - a zsidók betelepülése. A gyár létesítése előtt Apátfalva egy hagyományos mezőgazdaságból élő falu volt, ahová a gyár felépítése után máshonnan átköltözöttekből, elsősorban Miskolc, Telki-bánya, Regéc kőedény gyáraiból jöttek a gyár első szakmunkásai. A faluban a gyári szakmunkásoknak nem volt földjük, amely biztosította volna az élelmezésüket. A gyár kiépülésével, a gyári munkások ellátására - ma úgy mondanánk: a szolgáltató ágazatban - feltűnnek elsősorban a zsidó kereskedők, akik a hentes-, a szatócsboltot vezetik, de van közöttük kéményseprő és fodrász is. 1861-62-re átmenetileg 39 fős elvándorlás történhetett, majd 1866-ig állandósult a népesség. Ez évben újabb bérlő, Dubravszky Sándor vette át az üzemet. 1867-69 között 49 fős a népesség gyarapodása. 1869-1870 közt 64 fővel visszaesett a népesség, majd 3 CSIFFÁRYG. 1996. 32-33.
