A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Polyák Andrea: A szakképzetlen munkaerő Pestre történő vándorlása a 19. század második felében

A szakképzetlen munkaerő Pestre történő vándorlása 199 Mielőtt azonban rátérnék a konkrét adatok ismertetésére, át kell tekintenünk mit is nevezünk migrációnak és mit értünk migrációs mintákon. Peter Clark és David Souden meghatározása szerint migrációnak nevezzük személyek vagy cso­portok vándorlását, amely feltételezi az állandó lakhely megváltoztatását. 4 Migrá­ció lehet falvakból más falvakba, faluból városba és városból városba való vándorlás. Általában nagyobb városokba erősebb a vándorlási kedv, mint kisebb településekre, hiszen egy nagyvárosban több a lehetőség munkát vagy képzettsé­get találni. Migrációs típusokat felállíthatunk abból a szempontból is, hogy mi­lyen messzire jutott a vándor születési helyétől. Léteznek helyi vándorok (local migrants), akik bizonyos földrajzi határok között mozognak munkahelykeresés okán, vagy azért mert házasságuk kimozdította őket szülőhelyükről. A következő típust a szakirodalom carrier migrantnak nevezi. Olyan személyek ők, akik mes­terséget, új szakmát tanulni indulnak a városba, mint az inasok és a mesterlegé­nyek, vagy magasabb iskolát akarnak végezni. A harmadik típus az úgynevezett visszatérő vándor (circular migrants), aki bizonyos időt tölt el a szülőhelyén kí­vül, majd visszatér oda. Ez történhet vagyonszerzés okán, de más is kimozdíthatja az egyént szülőhelyéről, hogy egy bizonyos idő után azonban hazatérjen. Végül a negyedik típus az úgynevezett láncszerű migráció (chain migration), mikor az egyik személy követi a másikat az új lakóhelyre. Lehetnek rokonok, de lehetnek egyszerűen falubeli ismerősök is, például cselédlányok szívesen szolgáltak együtt falujukbeliekkel vagy ajánlottak be régi helyükre falubeli ismerőst. Nem szabad elfeledkeznünk a migráció rendkívül nagy hatását a népesség ala­kulására. 18-19. századi városi fejlődés elképzelhetetlen migráció nélkül, ugyanis az egészségtelen higiénés viszonyok, a gyakori és visszatérő járványok rendkívüli mértékben tizedelték meg a városi lakosságot, és ezeket a hiányokat a magas szü­letésszám sem volt képes pótolni. Több történész véleménye, hogy a városi lakos­ság még reprodukálni sem lett volna képes önmagát az erőteljes bevándorlás nélkül. A lakosság növekedését pedig csakis a bevándorlás biztosította. Igaz ez Budapestre is, miként azt Tormay Károly írja: „Ami a budapesti népesség 1854/55-iki szaporodását illeti, itt az említett évben a szülötteknek számáról amennyiben a megholtakét felülmúlta volna szó sem lehet, minthogy amint má­sutt mondva volt itt 3000-el több halt meg mint született. Ezen nagy fogyadék va­lamennyire a történt bevándorlások által lett pótolva." 5 Adataink szerint a kórházi betegek többsége képzetlen vagy félig képzett fia­talember volt, akik cselédként vagy napszámosként dolgoztak. A foglalkozás ka­4 CLARK P.-SOUDEN D. 5 TORMAYK. 1857. 38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom